Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Galambos Sándor: A kiegyezés ellen (Böszörményi László harca eszményeiért)

Galambos Sándor: A KIEGYEZÉS ELLEN /BÖSZÖRMÉNYI LÁSZLÓ HARCA ESZMÉNYEIÉRT/ Sokan osztják azt a nézetet, hogy a történelem, a múlt meghatározza jelenünket, jövőnket. Hogy milyen mértékben, erről azonban már megoszlanak a vélemények. A történelem azonban mindeme, sőt minden diszkussziótól függetlenül zavartalanul működik, s rendelkezésünkre áll mint példatár. E ponton viszont már jelentősen függ attól a kortól, amely feleleveníti, s azoktól, akik vizsgálják. Böszörményi László példa lehet számunkra ebben a rendszer- és ideológiaváltozós világban. Ö ugyanis rövid élete során /1822-1869/ nem kevesebb, mint hét rendszerváltást élt meg. Tevékenysége mintát adhat nekünk — nem feltétlenül követendőt, de ezt döntse el ki-ki maga —, hogy milyen módon lehet kiállni az embernek saját eszményeiért. Eredményét tekintve működését kettős kudarc övezte, mert a politikában, a közéletben sem érte el célját, életét pedig börtönben, súlyos betegen fejezte be. Ha azonban nem az eredményességet tekintjük elsődlegesnek, hanem a motivációt, a kitűzött célt. az oda vezető utat, valaminek a felvállalását, akkor a kettős kudarc ítélete nem állja meg a helyét. Ki volt, honnan indult, hogyan vált Böszörményi a kiegyezést ellenző tábor egyik vezetőjévé? Nemes Csornai Böszörményi László és Turótzi Eva László nevű gyermekét 1822. nov. l-jén keresztelték meg Kopócsapáti /ma Aranyosapáti/ községben a református szertartás szerint

1

. Jogi tanulmányai befejezése után Nagykálióban kezdett el ügyvédként dolgozni. Eszmélése, felnőtte válása a reformkor idején következett be. Az egész életét döntően meghatározó élmény az 1848-49-es forradalom és szabadságharc volt. Önkéntesként a szabolcsi nemzetőri zászlóalj főhadnagyává nevezték ki. Többször kitűnt bátorságával; előléptetéssel, érdemjellel jutalmazták. A fiatal férfi magát nem kímélve küzdött a magyar nép szabadságáért. A szabadságharc végét Komárom várában érte meg. Az ellenséges túlerő a várvédőket is megadásra kényszerítette, de emberségesebb feltételekkel, mint Világosnál. Az 1849. szeptember 27-én Herkály-pusztán kelt, Haynau tábornagy által aláírt irat szerint: "A honvédtiszteknek, t.i. azoknak, akik ezelőtt nem szolgáltak, szabad tartózkodás engedtetik a hazában, minden fenntartás nélkül, jövendő alkalmazásokra nézve.""