Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Pók Judit: Kísérletek a megyék rendezésére a reformkorban

így megszületik az újabb felirat, amelyben azok a súlyos sérelmek szerepelnek, melyek az utóbbi években érték a megyei autonómiát. A főispáni hivatalokban végbement lényeges változások az országgyűlés mellőzésével történtek, a sajtószabadság ismét szűk korlátok közé szorult. Az elharapózott és Őfelsége által is kárhoztatott korteskedést a kormány elnézése mellett királyi főhivatalnokok is űzik, akik a megyei választásoknál a "közelebbi időkben aljas vesztegető korteskedésre alacsonyultak, s nem kétkedtek bármi aljas eszközökhöz nyúlni, csakhogy a kormánypártnak többséget szerezhessenek... Meggyőződésünk, hogy' a szabadon választott megyei bírák között a főispáni helyettesek, kik a kormány által nemcsak neveztetve, de fizettetve a kormány hivatalnokai lettek, törvényeink és törvényerejű állandó szokás szerint a megyei törvényszékeken nem elnökösködhetnek." Kijelentik, hogy a fennálló törvényekhez való ragaszkodás okán a kancelláriai parancsnak nem engedelmeskedhetnek, határozatukhoz továbbra is ragaszkodnak.^' Az 1847. jan. 28-i királyi leirat Szabolcs megye hűséggel leplezett akaratosságát kárhoztatja, és a megye szemére veti, hogy az előző leiratot nem Őfelsége, hanem mindössze a Kencellária egy parancsának tekintette. A főispánok törvény széken i elnökösködése ellen hozott határozathoz való ragaszkodásukat a törvények elleni merényletnek ítéli, valamint a "kormányunk ellen kitört éppen oly méltatlan, mint féktelen induilatoskodásfokát és gyanúsítástokat... nemcsak a köteles tisztelet, hanem a közönséges Hiedelemmel is meg nem férhető visszaélésnek tekintjük...". A megye a királyi parancshoz tartsa magát, és ne provokálja a kormányt, hogy az az 1525. I. t.c. 1. szakasza biztosította eszközökhöz nyúljon tekintélye fenntartása érdekében.

57 A főispáni elnökösködésre vonatkozó megyei határozatot immár harmadszor semmisítik meg: először a Helytartótanács, másodszor a Kancellária, most pedig maga Őfelsége. A királyi parancs felolvasása után néhányan felkiáltanak a közgyűlésből: "maradjon" (ti. a határozat). Egy királyi tanácsos véleménye szerint azonban igen sértő lenne egy királyi parancs felől így határozni, el kellene azt fogadni, hiszen a nemzet többsége úgyis a megye ellen van. Erre a megyei ellenzék (Bónis Sámuel, Kállay Ödön, gr.Vay Dániel stb.) még erősebben zúgja a "maradjon"-t. Miután többször felszólítják őket, hogy hagyjanak fel ennek hangoztatásával, ketten szavazást, ill. újabb felírást indítványoznak közülük. A főispáni helyettes arra kéri az ellenzéket, hogy vitatkozzon, mert a szavazás és a "maradjon" nem az értelem fegyverei. Egy öreg királyi tanácsos szól, hogy soha nem tapasztalt olyat, hogy királyi parancsot szavazással kompromittáljanak. A királyi ügyész pedig, hogy 19 éve látogatja a megyegyűlést, de a rendek még sohasem szavaztak fejedelmi parancsról. És végül elhangzik az indítvány, hogy újabb feliratban kétjék meg