Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése

irodalommal). Az Erdélyi Fehér megyei Szentmihály várról mondja Krístó (48), hogy "birtokosáról, a Szent Mihályt védőszentjének tartó erdélyi püspökségről nyerte nevét". Birtoklásra gyanakodhatunk - noha nem zárhatjuk ki a védőszentnév templomra való átköltöztetésének lehetőségét sem - a borsodi Szentalbert és a győri Szentalbertfalva nevek keletkezésében is. c) Új telepítvények szemezésekor, új építmények megalkotásakor az is előfordul, hogy előre meghatározzák a hely patrociniumi nevét. 1345-ben a Máriássyak azzal adtak egy határokkal pontosan körülírt területet irtás végett Milaji Szaniszló soltész kezére, hogy tartozik egy Szentpéterfalva nevű községet alapítani (MáriássyLevt. 27), a létrejött falu neve azonban utóbb Sztranka lett (vö. Fekete Nagy: Szep. 107—8). A mórichidai Szent Jakab premontrei prépostság pedig 1403-ban arra kap engedélyt, hogy egy lakatlan részt benépesítsen, s azt a monostor védőszentjéről Szentjakabfalvá-w&W nevezze el (Cs. 3: 543). Végül ilyen mesterséges névadás eredményének tarthatjuk az Al-Duna melletti Szentlászlóvára nevének keletkezését is (Cs. 2: 96). d) A magyar településtörténeti kutatás a falvak és falunevek burjánzását, tömeges szaporodását a XIII—XV. századra teszi, s a jelenséget kapcsolatba hozza a természetes szaporodás Európa-szerte tapasztalható megnövekedésével, a gazdálkodás új formája, a földmüvelés fontossága térhódításával, a nemzetségtagok számának gyarapodásával és ezzel összefüggésben "a nemzetségi birtok megosztásának szünetet nem ismerő folyamatá"-val, a településhatárok egy részének idegen kézre kerülésével, az etnikailag eltérő eredetű lakosság egy birtokon való egymás mellé településével stb. (E kérdésekre részletesen és összefoglalóan 1. Szabó István: A falurendszer ... Budapest, 1971.

2 68—99, 1 19—26.) A települések elkülönülése és elkülönítése névadásbeli következményekkel járt, s az új nevek megválasztásának rendkívül változatos motivációs lehetőségei álltak az elnevezők rendelkezésére. A leggyakoribb eljárás a korábbi alapnév továbbszármaztatása volt valamilyen új, alkalmas megkülönböztető elemmel (pl. O- és Uj\ Kis- és Nagy-, Alsó- és Felső-, Magyar- és Német- stb.), s ehhez soroljuk azt az elnevezési módot is, amelyben a rokon helységek egyike, néhánya vagy mindegyike a benne, bennük álló templom titulusát kapta a közös alapnév elé (a sajátos altípusra 1. Mikesy: MNy. 63: 474—5), pl. Szentbereckalapja, Szentmiklósalapja, Szentpéteralapja (példáinak teljességre törekvő bemutatását 1. tőlem: Szentkirályszabadja és társai: MNyj. 30: 25—35). e) Számos esetben igazolhatjuk, hogy a védőszentnévi helynév egy más motivációjú korábbi név helyébe lépett, tehát mint valamely helység neve másodlagos keletkezésűnek tekinthető. E típusváltás minden esetének egyetlen okra való visszavezetése határozottan elhibázott törekvés lenne. Jellemző