Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Pók Judit: Kísérletek a megyék rendezésére a reformkorban

Pók Judit: KÍSÉRLETEK A MEGYÉK RENDEZÉSÉRE A REFORMKORBAN Az utolsó rendi országgyűlés a vármegyéket, törvénybe foglalva érdemeiket, az alkotmány védbástyáinak nevezi. A róluk kialakult kép, hogy az alkotmány védelmezői, megmentői, fenntartói valószínűleg az 1790-i és az 1825. évi országgyűlés előtti évek ellenállásában gyökerezik. Azok az idők lehettek az aktív, az országos ügyekbe is beleszóló megyei politizálás megalapozói. Az alkotmányt védelmező vármegyékről a kortárs Szentkirályi Móricot idézzük: fenntartói voltak az alkotmánynak, de "nem azáltal, mintha elég erősek lettek volna egyes megtámadásokat feltartóztatni, hanem azáltal, hogy az alkotmány megsértésének érzetét és így az alkotmányossághoz való szívós ragaszkodást folytonos nyilvános és élénk vitatkozásaik és tiltakozásaik által ébrentartották. Nem a törvények tényleges megmentése, hanem a törvényesség feletti vitatkozás volt tehát az, ami által az alkotmány felett őrködtek."

1 A törvényhatóságok alkotmányvédő szerepe szerkezetükből adódik: 1. A közigazgatást, végrehajtást és bíráskodást saját, szabadon választott tisztviselőik által gyakorolják. 2. Ezek a tisztviselők nem a kormánytól, hanem a megyei határozatoktól függnek, amelyeket végrehajtani kötelesek. A közgyűlésnek tartoznak felelősséggel, a kormány rendeleteket csak közvetve, a megyei határozatok útján kapják meg. 3. A municípiumok vis inertiaejüknél fogva a törvénytelennek vélt kormányrendeletek ellen felírást tehetnek, ennél fogva végrehajtásukat felfüggeszthetik. (Az 1790. 14. t.c. rendeli ugyanis: a közigazgatás a Helytartótanács által folyjon. Ha Őfelségétől törvénytelen rendeletek intéztetnének az országhoz, a Helytartótanács azok ellen felírást tegyen, amire Őfelsége igazságos tekintettel legyen. A Helytartótanács hatósága másrészt, hogy a közigazgatási rendeleteket a törvényhatóságok útján vétesse foganatba, akik végrehajtás előtt szintén felírási joggá k bírnak.)

2 Az 1840-es években általános jelenség a társadalomban a változások, a reformok szükségességének felismérése, sőt sürgetése úgy a kormány, mint az ellenzék vagy a konzervatív körök részéről. Eötvös József szavaival élve "senki nincs e hazában, ki a jelen állapotot egészen fenntartani akarná"

z Több teivezet is születik ezekben az években Magyarország kormányzására, a