Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése

értetődő (erről 1. Benkő Loránd: Az Árpád-ház szentjeinek szerepe a középkori magyar hely névadásban: MNy. 89: 10 kk.; Mező András: Adatok Szent László középkori tiszteletéhez: SzSz. 27: 123 kk.). Szent életű hazai személynek még a kanonizáció befejezése előtt is kialakulhat kultusza. Noha Ái-pád-házi Margitnak a szentek közé sorolása csak 1943-ban történt meg, a Margitsziget helynevünk középkon előzményeinek kialakulásában az ő helyi tiszteletének hatását kell látnunk (vö. Sági István: Szent Margit szigete: MNy. 26: 116—8; FNESz/ 2: 93), h iszen 1319-ben a sziget neve már kétszer is: irtsula beaté Margarefe (AO. 1: 507). A kultuszt az egyház is mintegy hivatalossá tette azzal, hogy pl. 1409-ben János bíboros, szentszéki követ búcsút engedélyezett azoknak, akik felkeresik Boldog Margit síiját a nyúlszigeti apácák templomában (Zs. 2/2: 223). Az ő nevének templomcímmé válására azonban a középkorból nincs adatom. h) E r e k 1 y e birtoklása. Szent Gellért csanádi székesegyházának Szent György titulusát azzal is összefüggésbe szokták hozni, hogy az István király által a bolgárok ellen 1018-ban viselt hadjáratából magával hozott György-ereklyéket Csanádon helyezték el (vö. Bálint: ÜnnKal. 1: 299). Még világosabb az ereklye szerepe Középnémeti Szent László-kápolnája címének keletkezésében, ahol a szent király egyik ujjának csontját őrizték (1320: "ipsam reliquiam eiusdem Sancti Regis Ladizlai, Costam, seu articulum médium vnius digiti siii" AO. 1: 541; az ereklye sorsáról is 1. Mező: SzSz. 27: 123). i) A szentek életútja helyszíneinek tisztelete. Sokak szerint "Szent Márton tiszteletében és kultuszának eltérj édesében kétségtelenül szerepet játszhatott pannóniai születésének tudata" (vö. Kovács i. m. 415). Szent Gellért egyetlen magyarországi templomát ott állították, ahol meghalt, a mai Gellérthegy tövében (vö. Györffy: IstvKir. 375). A királyi kápolnát a 13. sz. első felétől tudjuk adatolni: vö. 1236: "patronatum ecclesie Sancti Gerardi de parvo Pest seu Creynfeid" (CD. 4/1: 60, Báltfai: Pest 5); 1243: "ecclesiam Sancti Gerardi de minori Pesth, capelíam regiam" (Bártfai: Pest 6); 1291: "frugum ecclesie S. Gerardi de Kleenfeuld" (Bártfai: Pest 25); stb. A lengyel származású András-Szórád és Benedek szkalkai mártíroknak is működésük (Nyitra) és haláluk (Szkalka) helyszínén keletkezett tisztelete. A nyitrai székesegyház társpatrónusaiként szerepelnek már 111 l-ben ("in eadem civitate Nitrie in ecclesia sanctorum Emerami Andree et Benedicti": CDES. 1: 63). A Trencsén megyei Szkalka határjárásában 1208-ban már szerepel Benedek egyháza {"de ecclesia sancti Benedicti": CDES. 1: 116), de csak 1224-ben tudjuk meg, hogy titulusát a mártírról vette ("ad honorem dei omnipotentis et beati Benedicti martyris in spelunca, que wlgo Scala dicitur": CDES. 1: 216; vö. 1508: "monasterium S. Benedicti martyris de Zkalka prope Trenchinium": PRT. 8: 623). Egy adat szerint a szkalkai szentekre utalt