Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Henzsel Ágota: Szabolcs megye és I. Rákóczi György 1644 - 45-ös háborúja

A szabolcsi nemesség február 24-i petneházP gyűlésén tették közzé a fejedelemnek a háború okairól szóló levelét azzal a másikkal együtt, amelyben a Szatmár várát ostromló hadainak segítésére személyes felkelést parancsolt. A personalis insurrectio mellett porták után kiállítandó gyalogos puskások Szatmárhoz küldése, illetve ágyúszállításhoz szekerek és ökrök adása is szerepelt kívánságai között. Egyszeriben megélénkült a vármegye. Szinte hetente gyűlésezett a megyei tisztikar, hogy eleget tehessen a rázúduló követeléseknek. Nem tagadhatta meg teljesítésüket, de megpróbálkozott csökkentésükkel. A megyei nemesek azt szerették volna elérni, hogy ne kelljen hadba vonulniuk, a porták utáni gyalogságot megígérték. A március 2-án tartott gyűlésen aztán kiderült, hogy a fejedelem szükség esetén igényt tart a personalis insurrectióra is. Egy hét múlva, március 9-én döntöttek arról, hogy csak két portánként állítanak gyalogos katonát, s küldik Szatmár ostromához. A nemesi felkelésről nem esett szó. Felmerült viszont a szatmári nemesek kérése, hogy más szomszédos vármegyékhez hasonlóan Szabolcs is küldje el embereit a szatmári vár I. Rákóczi Györgynek történő átadásáról szóló tárgyalásokra. Vay Mihály másodalispán és Bay István esküdt kelt útra Szabolcs megye képviseletében. Kassa 1644. március 12-én adta meg magát Rákóczi Györgynek. Példáját több felső-magyarországi vár követte: március 16-án Szatmár is átállt, védői - a többi fizetetlen végvári katonához hasonlóan - I. Rákóczi György zsoldjába szegődtek. A tényleges hadműveletek a Felvidéken kezdődtek el, amikor a fejedelmi hadak felvonulását császári csapatok és Esterházy Miklós nádor magyar katonái megállították. Az 1644. áprilisában elszenvedett vereség után az erdélyiek "lassú futással" hátrálni kényszerültek.6 Új szakasz következett a háború menetében: több mint egy évig tartó huza-vona, meg-megújuló, de a sorsdöntő ütközetet kerülő kisebb csatározások, az ellenfél lassú felőrlése, a Felvidéken zajló előretörések és visszavonulások. A király és a fejedelem képviselői között ekkor indultak meg és a háború befejeztéig tartottak a béketárgyalások. I. Rákóczi Györgynek szüksége volt a megszerzett felső-magyarországi vármegyék, így Szabolcs katonai és gazdasági erejére, hogy vállalkozása ne omoljon össze. Az 1644. április 13-i petneházi gyűlésen felolvasott levelében 200 lovas tartására szolgáló adót követelt a szabolcsi nemességtől személyes felkelés helyett. Ezt a havi 800 forintot jelentő terhet /l katonára 4 magyar forintot számítva/ Keresi János alispán kezeihez kellett juttatni, aki továbbította a fejedelemnek. Ugyanakkor 4 szekeret is kellett adni 40 ökörrel. Ennek teljesítése a parasztságra hárult: portánként 6 magyar forint adót vetett ki a vármegye. A terhek könnyítését kérő küldöttség dolgavégezetlenül tért vissza a fejedelemtől. Április 27-én jegyezték fel, hogy Patakra vittek, s ott a fejedelem perceptorának hiány nélkül átadtak 2400 forintot. Az összeg nem lett 3000 forint, amennyit fizetniük kellett volna, mert a nyomorult nemességtől nem lehetett többet kicsikarni.