Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)
László Géza: Nyíregyháza mezőváros tanácsa (1838-1848)
betartatásáról. Bizonyítványokat és a vármegye területére útleveleket adott. Védte az özvegyeket és kezeltette az árvák vagyonát. Ügyükben díjazás nélkül ítélkezett. A polgárjog elnyerésére is a Tanács terjesztette elő a Választott Közönséghez, a megfelelő feltételekkel rendelkező lakosok nevét. Előtte történtek az örökvallások, amelyekről hiteles bizonyságlevelet adott ki. A Senatus általában hetente egyszer, hétfőn ülésezett. Ettől azonban néha, pl. ünnepnap miatt eltértek. A főbíró szükség esetén rendkívüli tanácsüléseket is összehívhatott. Félévenként scontrális gyűléseket tartottak a határidők átnézésére. Az ülések nyáron 8, télen pedig 9 órakor kezdődtek. A város Tanácsa első fokú ítélőszékként is működött, ezért a település minden polgárának és nem nemes lakosának vagyonbeli és személyes kereseteinél ítélkezett. Kivételt képezett a vérbírálati vétség. A nemesek csak a városban levő ingatlanaik kapcsán - amennyiben a városlakókkal folytatott perekben alperesek voltak - tartoztak a Tanács ítélőszékéhez. A Belső Tanács három szinten bíráskodott: cl/Albírói Ítélőszék (hetente kétszer: kedden és szerdán) Itt az albíró egyedül ítélt, a 20 pengő forintot meg nem haladó, apróbb keresetekben. Az ítéletet egy esküdttel hajtatták végre. Fellebbezni a Tanácsi ítélőszékhez lehetett. Az itt hozott ítéletek után taksát nem fizettek. bJFőbírói Ítélőszék (hetente kétszer: kedden és szerdán) Ez a főbíró elnöklete alatt, két tanácsnok jelenlétében ítélt, a 20 pengő forint feletti és a 60 pengő forintot meg nem haladó keresetekben. A tanácsnokok személyét hetente változtatták. Az ítéletet egy tanácsnok által hajtatták végre. Fellebbezni a Vármegye Törvényszékéhez lehetett. Az itt hozott ítéletek után sem fizettek taksát. A fenti két ítélőszéken a fő- és albíró, akadályoztatásuk esetén egymást helyettesítették. cJ Tanácsi ítélőszék (hetente egyszer: pénteken) Itt a 60 pengő forintot meghaladó, nagyobb keresetekben ítélkeztek. A tanácsnokokat felváltva rendelték ki az ülésekre, általában egyet, a fontosabb ügyekben pedig kettőt. A panaszok és keresetek egyrészét szóban intézték el. Ennek egy pengő forint volt a taksája. írott kereseteknél az érintett összeg nagyságától függően, kettőtől négy pengő forint térítést kértek. Fellebbezni a Vármegye Törvényszékéhez lehetett. A tárgyalt perek jegyzékét és az ítéleteket a fellebbezési határidő lejártáig, 8 napig kifüggesztették a tanácsterem ajtaján. A folyamatban lévő perekről félévenként tájékoztatták a Helytartótanácsot. A Senatus rendelkezésére állt az aljegyző, aki vezette a tanácsülési jegyzőkönyveket és ellátta az ítélőszéki adminisztráció jelentős részét. A Belső Tanács munkáját hat esküdt segítette, akik a végrehajtásnál is közreműködtek. 7
