Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Kiss András: A Kolozsvári Állami Levéltár Szatmár vármegyére vonatkozó iratai

Kiss András A KOLOZSVÁRI ÁLLAMI LEVÉLTÁR SZATMÁR VÁRMEGYÉRE VONATKOZÓ IRATAI Azt, hogy éppen a Kolozsvári Állami Levéltár őriz tekintélyes mennyiségben jelentős Szatmár vármegyei vagy erre a térségre vonatkozó levéltári anyagot, az Erdélyben kialakult levéltári rendszer és a levéltáraknak a történelmi folyamatok által megszabott sorsa magyarázza. Ezért elkerülhetetlennek véljük, hogy mielőtt rátérnénk magának a Kolozsvárt őrzött Szatmár vármegyei vagy ottani vonatkozású levéltári anyag ismertetésére, röviden vázoljuk az erdélyi levéltárak helyzetét az első világháborút követő főhatalom változás idején és az ezzel járt levéltári rendszer- és szervezeti változásokat. A Romániához csatolt területek levéltárügye mind a levéltári szemlélet, mind az abból fakadó terminológia és levéltári szervezetet illetően eltért a főhatalom új gyakorlójáétól: a romániaiétól. Ami a szemléletet illeti, ez a magyarországiéval volt azonos, azaz az idők folyamán keletkezett íratok vonatkozásában az iratmegőrzést és kezelést illetően itt már régtől kialakult az iratképző ügyintézést szolgáló irattár (Registratur/ és a régebbi "levéltárivá érett" anyagból keletkezett történeti forrásértékű levéltár (Archív) közti megkülönböztetés, ennek megfelelően pedig szakkifejezésként az 'irattár'-' levéltár', 'irattáros' - 'levéltáros', 'levéltárnok' páros. Romániában viszont ez a megkülönböztetés és az annak megfelelő terminológia 1918-ig nem honosult meg.l A levéltári szervezetet illetően általában az irtanyag megőrzése és kezelése - az országos levéltár jellegüektől eltekintve - Erdélyben az iratképző feladata volt ez is a magyarországi levéltári szervezeteknek megfelelően -, és például a törvényhatóságok, nagyobb városok maguk alakították ki és őrizték levéltárukat, amelyben a teendőket a levéltáros irányította. Az évszázadok folyamán kialakult gyakorlatnak megfelelően az egyházak is maguk szabályozták saját őrizetükben lévő levéltáraik rendtartását. Az említett módon szervezett helyhatósági és egyházi levéltárak mellett viszont a fejlődő nemzeti kultúrák kialakították saját igényeiknek megfelelően külön gyűjtőlevéltáraikat, amelyek történeti forrásanyag-központokként korlátozás nélkül nem csak a saját, hanem a más nemzeti tudományművelést is szolgálták. Ennek megfelelően a nagyszebeni városi levéltár kereteiben kialakult az erdélyi szász Nemzeti Levéltár (Archív der sachsischen Nation in Seibenbürgen), ahol a szász közösségi intézmények, valamint a szász családi és személyi iratanyagot őrizték. Az anyag korszerű tárolására a szászság 1913 és 1924 közötti külön levéltári épületet emeltetett (az országban az elsőt, amely ilyen célra épült).2 A magyar társadalom is saját