Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár vármegye a XVIII. század végén

Pók Judit SZABOLCS ÉS SZATMÁR VÁRMEGYE A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN /történeti földrajzi vázlat/ A XVIII. század vége történeti földrajzi szempontból különösen érdekes, hiszen ekkor még a nagy természetátalakító munkák /folyószabályozás, belvízelvezetés, lecsapolás/ előtti természeti táj rekonstruálható. Történeti földrajzi vázlatunkhoz az alapot az I. katonai adatfelvétel adta. Ez a monumentális térképészeti mű 1763-1788 között, 25 év alatt készült. Két nagy egységből áll: a térképszelvényekből /1451 lap/, valamint Magyarország vonatkozásában 7 kötet országleírásból, az ún. Landesbeschreibungból, melyből eddig két megye Szabolcs és Szatmár, leírását jelentette meg levéltárunk. A felvétel katonai céllal, a hadsereg számára, a katonai apparátus által készült, mindezek meghatározzák a forrás jellegét. Az eredeti anyag ma is a bécsi Hadilevéltárban található, csak másolatai vannak Budapesten, a Hadtörténeti Levéltárban. A térképszelvények sok kutató számára ismertek, de a hozzájuk szorosan kapcsolódó, őket kiegészítő leírás, amely térképészeti jelekkel ki nem fejezhető adatokat tartalmaz, kevesek által, ritkán használt. A leírás német nyelvű, készítői osztrák és cseh katonatisztek voltak, akik a helyszínt bejárva hatalmas mennyiségű adatot rögzítettek. Többek között a földrajzi nevek kincsesháza is ez a forrás. Bár ezek azonosítása, részben a nyelv ismeretének hiánya miatti torzult formában történt lejegyzés, részben az azóta bennük történt változások következtében, sokszor igen nagy nehézségekbe ütközik. A felvétel során az országot függőlegesen I-től XXXIX-ig terjedő collonékra, vízszintesen sectiokra osztották. E szerint a felosztás szerint a következő kérdőpontokra válaszolva írták le a településeket is: a megye, a helység neve, hányadik sectioban fekszik, távolsága a szomszédos lakott helységektől órában kifejezve, a szilárd épületek, a vizek, az erdők, a rétek és mocsarak, az utak és megjegyzések. 1 A történeti SZABOLCS vármegye igen nagykiterjedésű, észak-dél irányban a Felső-Tiszától a Hortobágy melléki pusztákig húzódik. Felszíne többnyire sík, településszerkezetében a síkságra általában jellemző ősi, befejezett formatípusok lelhetők fel. A Tiszalök, Nyíregyháza, Újfehértó, Nyírábrány vonaltól keletre közepes nagyságú vagy aprófalvas, kishatárú települések a jellemzőek. Itt, a korábban elpusztult, de a XVIII. században újratelepült helységek is megőrizték a középkori településszerkezetet. A települések legtöbbször halmazfalvak, ahol az