Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Balogh Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei család- és irodalomtörténeti okmányok a Nagybányai Állami Levéltárban

"Méltóságos Uram: Valahányszor Nagyságodnak Levelét kapom, mindenkor úgy járok vélle mint a hordóba zárt hal melyre fris vizet öntenek. Vigasztalás hát egy atyának, ha Gyermekeiről igazat és jót halhat. Két dolog van mely az Embert Nemesíti. Igaz Hazafiúi és tolerantzia. Ha mondom Nagyságodnak hogy Gyermekei a Vallásba mint Emberek s vakság, hit döhösség nélkül gondolkodnak és hazájukhoz el változhatatlan hívséggel viseltetnek, ezen igazságot hidje el. E két nagy tulajdonságon kívül mi kel egy Embernek, ha nem hogy társaságba nyájas és élete módjába gazda Legyen. Valóságosab, igazab magyar tüzet ifiuba nem tapasztaltam ollyat, mint a Nagyságod fiaiba. Szerentsés az oly halandó ki Eletének hanyatlásán magát hazájában újra életni Láttya: Az Excellantiaságrul előre úgy véltem Nagysádnak itélletit, mint Levelébe tapasztaltam, hol a szívnek meg illetődöt gondolatai egy kevés Lép daga dóssal voltak el hintve. A Zemplén Vármegyei Fő Ispánság nagyon titokban mozgattatik. Ködöt akarnak felette tartani. Jó azomba minden tekintetre nézve, hogy it Josef Úrnak tulajdonságairul olvashatunk, mert ez mindenkor figyelmetességbe hozza az itt való Szemes világot irántsa és Lassan Lassan főzi szerentséjét. Nevet kell szerezni egy jó hazafiának, el jön a többi. O ugyan a Fő Ispánságot el nem kerüli ha valamit tehetünk és a Sors ellene nem esküdt. Az a vigasztalásom meg van, hogy hitvány hitelemmel nevét egy felöl emelhetem és jó hírét terjesztem. Meg Lássuk majd merre dül a dolog. Az Anyai Oktatásom tettzik Nagyságodnak, de tudom hogy a többi sem tellyességgel megvetést nem érdemel. Utollyára öntöttem munkát mely most másod magával nyomtatás alatt van, merem ajánlani a régi tudósok Lelkének 's kivált hazám fiainak. Nállam Lévő magam munkái iránt ne Legyen nagyságod Szorgalmatos, nem botsátom őket nyomtatás alá. Pesten magam adom meg. De nem úgy hogy el vesszenek, kevés idő múlva el fogom osztán őket repíteni. El ragadta tőllem Bartsai a Szabadságot, melynek utánna megyek. El ne Sikkassza nagyságod azt a munkát, mert örökös sérelmet fog nevének, s emlékezetnek okozni. Director Hadi Úr igen Kellemes dolgot tselekedett, hogy magát magyar írók közzé keverte. Hazánkat, Nemzetünket most egyebet nem tsinálhatván ezzel Szolgálhattyuk Leg igazabban és bizonyosabban. Várom munkáját és ha tiszta magyarsággal lesz írva, mellyen nem kételkedem, borostyánt törünk fejére. Egy szép Magyar könyv nagyubra emeli nevét a maradékoknál mint hivatala. Azt fogjuk mondani, írni: Sok Director volt, de Hadi Director még tsak egy volt, ki hivatalát érdemével felül haladta. A Magyarságba, Pontyiba, Hunyadi Jánosba mit lát Nagysád. Majd haza mének hazámnak kebelébe ismerettséggel meg rakodva, mellyet annak fiai közt plántálok, ültetek és Szántok. Nagyságodnak mindig igaz tisztelője, 's hive Bessenyei György Béts 28 február 1779."