Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Czövek István: Az 1867-es kiegyezés és Kelet-Európa

az adott állami kereteken belül érdekei érvényesítését, mint az elszakadást külső hatalom révén, nemzeti rokonságra hivatkozva. 1867-ben mégis ez utóbbihoz, Oroszországhoz fordultak, mivel a dualista szisztémában, s a mérvadó magyar politikai körök szándékaiban nem kaptak támogatást, falként állta útjukat az elutasító kormánypolitika. A kormányzat egyszerűen nem számolt ezekkel a szándékokkal, így eleve elejét vette az esetleges asszimilálódásnak, integrálódásnak, ami pedig hosszú távon igen fontos lett volna a kül- és belpolitikában egyaránt. Arra, hogy az új államalakulat stabilitása szempontjából mennyire szükség volna a nemzetiségek megnyerésére helyi szinten a vármegyékben még kevésbé gondoltak. Szatmár megye újra összeülő bizottmányának május 1-i ülésén gróf Károlyi György főispán, aki már 1848-ban is betöltötte ezt a tisztet, megnyitó beszédében hangsúlyozta: "hazánk függetlensége a pragmática sanctió értelmében el van ismerve". Ugyanakkor a szabadságharc bukása után eltelt 18 évet a pusztulás időszakának nevezte, aminek nehéz öröksége még sokáig nyomni fogja a nép vállát. Ilyen körülmények között a legtöbb, amit tenni lehet: "adjunk gyors és olcsó igazságot... legyünk igazságosak a közterhek kiosztása körül és méltányosak a közszükségletek fedezésénél és ezzel megtesszük azt, amit ez idő szerint lehet...$ Ugyanez a közgyűlés Domahidy Ferenc indítványát többséggel elfogadta, miszerint a 67-es változásokat tiszteletben tartják, de törvényes úton tiltakozni fognak és küzdeni azért, hogy a nemzetre hátrányos pontjai az 1848-as törvények és az 186l-es második felirat elvei szerint megváltozzanak. 4 A 48-as alap hangos hirdetése azért sokakat nem akadályozott meg abban, hogy a magyar szabadságharcot vérbefojtó osztrák császár, Ferenc József magyar királlyá koronázására a fővárosba siessenek. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint mindenesetre kiürültek az üléstermek ezidőtájt.^ Kossuth váci levele keltett nagy visszhangot a nyár végi szeptember eleji közgyűléseken Szabolcs és Szatmár vármegyében egyaránt. A Magyar Újság sajtóperbe fogott szerkesztőjének, Böszörményinek helyi kötődése is hozzájárulhatott a kiegyezéssel való elégedetlenség mellett ahhoz, hogy mindkét megyében felmerült egy Kossuthoz irandó levél ötlete. Szabolcsban egyenesen hazahívását indítványozták. A javaslatoknak keményen ellene szegültek a főispánok, így az ellenzéki indítványok megbuktak.°" Az önkényuralom hosszú évei után újra munkához látó vármegyék figyelmét sokkalta inkább lekötötte saját sérelmeik orvoslása, a kiegyezés 48-as alapról való kritizálása, vagy a koronázási ünnepségek, hogy sem törődtek volna a nemzetiségi visszhanggal, a pánszlávizmus térnyerésével, vagy a diplomácia ezzel kapcsolatos eseményeivel. A bécsi udvar gyanakodva szemlélte a moszkvai készülődést, bár nem akadályozta a területéről utazókat. Az oroszországi osztrák nagykövet Reverter érdeklődésére Gorcsakov kifejtette, hogy az udvar támogatja ugyan a különböző