Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

Fazekas Rózsa: Földművelés és állattenyésztés Szatmár megyében az 1828. évi összeírás tükrében

1774-ben víz alatt elpusztult 1774-1828 között maradt szántó (p. mérő / 137 833 rét /kaszás/ 43 848 5 669 1/4 1 249 1/2 1 32 163 3/4 42 598 1/2 A két felvétel összehasonlításakor kiderül, hogy 1828-ban a tanúk 3076 pozsonyi mérő szántófölddel többet, 4475 kaszás réttel pedig kevesebbet vallottak adó alá, mint 1774-ben.° A különbözet okait az összeírást felülvizsgáló megyei bizottság jelentésében (1832) a következőképpen világította meg. "A földbeli szaporodás a földesurak jövedelmeinek csonkulásával onnan származik, hogy több uraság ideiglenes használás végett majorsági földeket adózóknak kiadván, az adózók azokat dicalis conscriptio alkalmával, melyen a földesúr nem volt jelen, adó alá bevallották. Az ellen a portalis conscriptor urak előtt szóval is, írásban is több földesuraságok tettek kinyilatkoztatást. A rétbeli fogyatkozásokat az magyarázza, hogy most már a tűzi, s épületbeli fák megszűkülvén, ahol a réteken fa sarjadozások nevekednek, ottan erdők foglalták el a réteket, és azon erdők a hazának szükségesebbek, mint a népnek a rétek. A megyei bizottság jelentését kiegészíthetjük azzal, hogy a szántóföldek növekedését a földesúri engedéllyel vagy anélkül végzett irtások dicalis adó alá vallása is elősegíthette. ^ Nem kerülheti el azonban a figyelmünket, hogy a szántóföldek növekedését a megyei tisztviselők a vizek által elpusztított, elhordott földek levonása után maradt mennyiségből kiindulva állapították meg. Valójában tehát nem beszélhetünk növekedésről a szántó esetében sem, hanem mindent egybevetve azt regisztrálhatjuk, hogy az is csökkent 1774-hez képest /2593 pozsonyi mérővel/, miközben az úrbéres háztartások száma 4404-gyel, azaz 26 %-kal emelkedett. Ha az úrbériség kiterjedése 1774 és 1828 között szinte változatlan, ebből az következik, hogy a földesurak az eltelt közel 60 év alatt nem alakítottak ki újabb jobbágytelkeket, nem növelték a népesség számának emelkedésével párhuzamosan az állami adó terhelte telkiföldállományt, ami a telekaprózódás és zselléresedés feltartóztathatatlan folyamatát idézte elő. De abból, hogy az úrbériség mennyisége nem nőtt, nem következik, hogy a jobbágyok és a zsellérek használatában lévő föld mennyisége mindenütt feltétlenül csökkent. Biztos, hogy nagyon változatos kép tárulna elénk, ha megvizsgálhatnánk, hogy az egyes községek határa hogyan változott 1774 és 1828 között, és hogyan változott a jobbágyok és zsellérek használatában lévő úrbéres és nem úrbéres földek aránya. A jobbágyoknak ugyanis nemcsak úrbéres telkiföld, hanem azt esetleg jóval meghaladó nagyságú nem úrbéres - irtás, szőlő vagy bérelt - föld is volt a birtokukban. Az úrbéresek használatában lévő allodiális jellegű földek mennyiségéről semmilyen kimutatás nem áll rendelkezésünkre,