Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Nagy Ferenc: Újabb adatok a „magyar nábob” történetéhez

ba. Mindkettő magas hivatalt viselt, János főbíró volt, Miklós pedig főjegyző. Mindketten 1807-ben haltak meg, tehát elég korán ahhoz, hogy az írónak a regény megírásához életükkel példát szolgáltathattak volna. János utódok nélkül halt meg, így nem igaz a Nyírvidék cikkírójának az az állítása, hogy a földet kérő György az ő unokája. György Józsefnek a leszármazottja, József ükunokája. Miklós felesége gróf Klobusitzky Mária fiúk ugyancsak Miklós, aki rangon alul nősült, Szabó Klárát vette feleségül és 1821-ben mint keresztszülő szerepelt az ibrányi református egyház anyakönyvében.9 Nem lehetett nagy vagyona, hiszen apja az Ibrányi birtok egyik felének csupán az ötödét örökölte és rangon aluli házasságával ezt a vagyont nem gyarapította. Sem a néphagyomány, sem a levéltári források nem emlékeznek meg róla, valójában tehát nem volt közismert személy. Hogy a Miklós név mégis szóba kerülhetett a nábob eredetijeként az talán a következőkkel magyarázható. A XIX. század első felében élt Kótajban egy Idrányi Miklós nevezetű nemes. Neve csupán egy betűben különbözött az ősi Ibrányiakétől, tehát azzal könnyen összetéveszthető. 1840-ben 53 évesen vette feleségül a 18 esztendős Piszárszky Annát.

10 Az Ibrányiakkal ellentétben azonban nem lehetett vagyonos ember, mivel a valóban nagy vagyonnal rendelkező Ibrányi Antal végrendeletében 1000 váltóforintot hagyott rá és a buji határban egy elsőosztályú 5 köblös földet.

11 Valószínűleg az Ibrányi család szolgálatában állt, mivel neve a végrendelet azon passzusai között szerepel, ahol Antal a végrendelkező a gazdatisztekről, kulcsárokról, inasokról emlékezik meg. Sem Miklós, sem János nem lehetett tehát mintája a magyar nábobnak. Az 1840-ben kötött házasság viszont lehetett olyan esemény, amely a családot kevésbé ismerők számára alapot adhatott a felületes azonosításnak. A Borovszky Samu által szerkesztett Szabolcs vármegye monográfiája az 1842-ben elhunyt Ibrányi Antalt azonosítja az öreg Kárpáthy Jánossal.

12 Antal Ibrányi István és báró Perényi Éva unokája és apja Károly után az Ibrányi vagyonnak azt a felét örökölte amelyikhez Kőtaj is tartozott. Végrendeletéből egyértelműen kiderül, hogy ő építtette a kótaji kastélyt. A közelmúltban előkerült végrendelet igen becses forrás. Nemcsak Antal vagyonára vonatkozóan ad útmutatást, de jelentősen módosítja azokat az állításokat is amelyeket korábban a családi emlékezetre hagyatkozva tettem.

13 Antal valóban tekintélyes és ismert személyiség volt a vármegyében. Házában többször vendégeskedett Jósika Miklós is. Az író 1817-1823 között Napkoron élt. Emlékiratában számba veszi a jelesebb szabolcsi famíliákat. Ibrányi Antalról így ír: "A szabolcsiakról lévén szó - még megemlítek néhány családot azok közül, amelyekkel többet valék együtt, s amelyeket magyar szívességükért becsülni tanultam.