Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Fazekas Rózsa: Magyarország államháztartása és adórendszere a XIX. sz. első felében

FAZEKAS RÓZSA MAGYARORSZÁG ÁLLAMHÁZTARTÁSA ÉS ADÓRENDSZERE A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN I. A Habsburg Birodalom államháztartása sohasem volt mentes pénzügyi zavaroktól, de a XVIII. századra különösen megnőttek kiadásai. Az európai nagyhatalmi álláshoz szükséges nagy hadsereg és a növekvő bürokratikus apparátus költségeit a bevételek békeidőben is alig, háborúban pedig egyáltalán nem fedezték, ami az államadósság hihetetlen méretű felduzzadását eredményezte. A rekordot a napóleoni háborúk idején érte el. 1810-ben a Habsburg Monarchia évi bevétele kereken 120 millió, az államadósság pedig 1500 mi 1 1 ió forint volt. 1 Ilyen körülmények között természetesen a kormányzat minden eszközzel az állami jövedelmek növelésére törekedett. Magyarország és a Monarchia másik felének adórendszere a XIX. század elején már lényegesen különbözött egymástól. Míg Magyarországon 1848-ig fennmaradtak a feudális-rendi korszak adózási viszonyai, addig az osztrák és cseh tartományokban a XIX. század első felében már egy polgári típusú, differenciált adórendszer volt érvényben, amelynek alapvető pillérei, a földadó és a közvetett adók voltak.2 Magyarországon a nemesség ellenállása miatt nem lehetett áttérni egy modernebb adózási rendszerre.

3 itt a kincstár bevételeit továbbra is az ún. rendes, illetve rendkívüli jövedelmek alkották,

4 amelyeknek beszedésével és felhasználásával több hatóság is foglalkozott. Az államháztartás bevételeinek legnagyobb részét a Magyar Kamara kezelte. A hatáskörébe tartozó jövedelmek több csoportba sorolhatók. Az első kettőbe a kamarai és a koronabirtokokon folyó gazdálkodásból származók, illetve a királyi felségjog alapján szedett jövedelmek tartoztak: a sóregále és a harmincadvám. A harmadik csoportot a különböző jogcímen kivetett adók képezték. A zsidókat a XVIII. század közepétől kötelezték arra, hogy különadót, ún. tolerenciális taksát fizessenek. Az adót Mária Terézia eredetileg rendkívüli hadisegélyként vetette ki az örökösödési háború idején, annak fejében, hogy a zsidóság nem teljesített katonai szolgálatot. II. József uralkodásától, a zsidók katonáskodásától kezdve azonban elvesztette hadiadó jellegét. Ekkortól nem keresztény mivoltuk miatt, megtűrésük fejében rótták ki rájuk a toleranciáiis taksát. Az 1832 --36., majd az 1839 - 40. évi országgyűlésen is határo-