Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Gyarmathy Zsigmond: A parasztság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1919–1944 között

GYARMATHY ZSIGMOND A PARASZTSÁG SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN 1919-1944 KÖZÖTT A román királyság csapatai 1920. március 20-án vonultak ki az addig megszállt megye fehérgyarmati, csengeri és mátészalkai járásainak területéről, a szatmári részekről. A román delegáció szerette volna a teljes Szatmár megyét Romániához csatolni, ennek a kérésnek a nagykövetek tanácsa nem tett eleget, de a megyét kettéosztották. 1919. decemberében a cseh katonai egységek elhagyták Bereg megye megszállva tartott 24 községét, amelyet végül is a békekötés Magyarországhoz tartozónak ítélt, ezzel Bereg megye is kettészakadt. A megyék közigazgatási székhelyei: Nagykároly és Beregszász elszakadtak az anyaországtól. 1923. évi XXXV. tc. hozta létre a közigazgatásilag egyelőre egyesített /k.e.e ./ Szatmár, Ugocsa és Bereg megyét, Mátészalka székhellyel, Szabolcs megyét és Nyíregyházát lényegesen nem érintette a területi megosztottság. 1938-44 között a korábbi állapot átmenetileg visszaállt, Beregszász székhellyel Bereg megye, illetve mostmár Szatmárnémeti megyeközponttal Szatmár, míg 1946-ban a párizsi béke a régi trianoni állapotot nem szentesítette. Ez megnehezítette a két világháború közötti idő történeti feltárását, mert a megyeszékhelyekkel együtt a megyei önkormányzati levéltárak is más-más országhoz kerültek. 1980-as évek elején néhány kötetben foglaltuk össze "A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében" címmel források és dokumentumok gyűjteményét. Az 1988-1919 közötti időt Hársfalvi Péter, az 1919-1944 közötti forrásokat e tanulmány szerzője szerkesztette, 1945-1962 idejét Botár József fogta öszsze. A munkálatok tervezése idején adott időben a munkásmozgalmi köteteknek volt konjunktúrája, ám az addigi helytörténeti - honismereti kutatások országos eredményei arra intettek bennünket, hogy e térségben nem szabad csak a szűkebb értelemben vett munkásságra koncentrálni, mert az iparosítás alacsony fokán a városközpontjaitól, piacaitól megfosztott térség mozgalmai nem az osztályelnyomás ellen irányultak, hanem a szegénység elleni lázadásban kulmináltak. Ennek pedig a megye társadalmi szerkezetének megfelelően a szenvedő alanya az agrárproletáriátus, a parasztság vagyontalan, illetve a kevés földtulajdonából megélni nem tudó tömege volt. Már e forrásfeltárás során egyetértettünk és elfogadtuk Hársfalvi Péternek agrártörténeti álláspontját, és nem szakítottuk el egymástól a munkásság és szegényparasztság együttes kutatását, és nem tekintettük a munkások és parasztok mozgalmait életüktől el-