Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Gyarmathy Zsigmond: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár a történelemtudományért (1964–1975)

DR. GYARMATHY ZSIGMOND SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI LEVÉLTÁR A TÖRTÉNELEM TUDOMÁNYÉRT /1964-1975/ 1989-ben barátai és kollégái egy emlékkönyvvel tisztelegtek korán elhunyt Hársfalvi Péter történész, levéltárigazgató, főis­kolai tanár munkásságát összefoglalva. Akkor a levéltártörténet 1958-1964 idejét, abban az ő munkásságát feltárva úgy summázhattuk a történéseket, hogy a "levéltár a tu­dományos értékőrző intézmény a közművelődés útjára lépett". Ha most e korreferátumban a levéltári történet 1964-1975 közötti év­tizednyi idejét címszóban akarjuk megfogalmazni, akkor azt kell mondani, hogy a "levéltér történelemtudományi feltárás, a hely­történetírás útjára lépett." Ehhez pedig adva volt egy szerény méret, de komoly értéket őrző intézmény a maga papírtömegével, sokszor magán viselve még a II. világháború idézte súlyos sebeket, majd az azt követő válto­zások zűrzavarának nyomait. Adva volt ehhez a levéltári intézmény és a megye helytörténe­ti kutatásainak szerencséjére dr. Balogh István, aki Hársfalvi Pétertől 1964. augusztus 1-ei hatállyal, augusztus 4-én vette át a megyei levél tárigazgatói tisztet. A hatvanas évek közepén a megyei levéltár a Megyei Tanács Köztársaság-téri épületében, a földszinti folyosóról nyíló, a fő­bejárattól balra, a térre néző szobákban, az épület alatt lévő pincehelyiségekben és a Városi Tanács néhány szobájában 410 m* területet foglalt el. A levéltárban akkor megközelítően 2000 m i­ratot tároltak, több irat átvételére nem is volt hely. Az igazga­tón kívül három dolgozója volt a levéltárnak. Szkita Józsefné őr, egyben mindenes adminisztrátor, Tanyik Ferenc és Bodnár Sándor kisegídtő munkaerők. Non coment! Az iratok kötegekbe rejtve holt anyag a tudomány számára mindaddig, amíg a köteg heveder köteleit szakértő kéz meg nem bontja, tartalmát nem rendszerezi, fel nem tárja és meg nem szólaltatja. A tegnapi emlékülés előadói Balogh István személyes életében, széműzöttségének elején a szabolcsi életlehetőséget a továbbélés lehetőségeként fogta fel. Az itteni, akkori megyei vezetés kevés erénye közé sorolta azonban a sok ve­zetőből is csak annak a megnevezett kettőnek /Gulyás Emiiné dr. és dr. Fábián Lajos tanácselnök helyettes, ill. vb.titkár /ad­reszálva ez egyszer valóban sikeres személyválasztást. A hitel­rontás leghalványabb szándéka nélkül azonban ki kell mondanom, nagyon száraz volt ez a kenyér és nagyon sovány amit hozzá adtak. Keményen meg kellett dolgozni érte és vele. Ma itt nem vállalkozhatunk arra, hogy mindent felsoroljunk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom