Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Margócsy József: Születésnapi tisztelgés Balogh István előtt

körében, - nem is beszélve arról, hogy debreceni és országos kiadványok szerzője, nagyobb vállalkozások munkatársa is, - fáradhatatlanul . És föltétlenül idekívánkozik az az adat, hogy 1936-ban került kapcsolatba a debreceni Nyári Egyetemmel is. Egyrészt múzeumi emberként vezetgette az idekerült idegeneket Debrecenben és a környéken, másrészt előadásokat is tartott. De -mint ahogy őmaga is szívesen emlegeti- nyári egyetemi aktivitásának legszerencsésebb eredménye az, hogy 1938-ban megismerte az Erdélyből idelátogató, érdeklődő kollégát, Dávid Gabriellát, vele 1939-ben házasságra lépett; gonddal és egyetértéssel nevelték fel három gyermeküket, s ezen kívül szakmai-munkatársi kapcsolat is egybe főzte életüket. Szomorú, hogy ez, a házassági szövetséget összetartó, éltető erő a közelmúltban, felesége halála folytán elfogyott... + + + + A nyíregyházi levéltárban hivatali elődje Hársfalvi Péter, aki akkor -a még serdülő korú- Tanárképző Főiskola növendék történelmi tanszékének a megszervezésére kapott megbízást. Természetes közvetlenséggel hívta segítségül előadónak Balogh Istvánt a hatvanas évek második felében. Megbízatása eleinte egy kétféléves kollégiumra szólt, az elsőéveseknek, heti két órában: Beve zetés a történelemtudományba címmel. Elég hamar kitűnt, hogy a hivatalos jegyzet szövege meglehetősen követhetetlen és tanulhatatlan; ezért szerencsés megegyezést kötött a tanszékkel. Hogy t.i. óráit a levéltárban fogja tartani, ahol elsősorban forrásolvasással és -vizsgálattal foglalkozhatnak, a hallgatók beszámolókat készítenek, idevágó tanulmányaikat, tapasztalataikat, olvasmányélményüket a kívánt körben megbeszélik, megvitatják, öszszegezik. Akik aktívan dolgoztak, érdeklődtek, azok a félév végén külön vizsga nélkül kaphattak hivatalos osztályzatot az indexükbe. Akik viszont fölényesen fumigálták az együttes, közös munkát, azoknak kollokválniuk kellett. Ehhez azonban az "érdekelteknek" meg kellett /volna/ birkózniuk a Tankönyvkiadó jegyzeteivel, a hivatalos tananyaggal. Igen ám, de Balogh tanár úr szó szerint értelmezte a kol-lokválást: vagyis nem elégedett meg egy-két oldal, mondat bemagolásával, hanem a kérdést a vizsgázó hallgatóval meg kívánta beszélni, dialógus formájában, - hogy vajon érti-e az illető, amit most eldarált. Ez pedig többnyire nem volt sikeres vállalkozás, s ez esetben a delikvensnek meg is kellett ismételnie a vizsgakísérletet. Igaz ugyan, hogy ez nem került pénzébe a hallgatónak, hisz Balogh tanár úr nem szokta beírni az elégtelent, - csak éppen nem írta alá az indexet: így az-