Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Hagyatéki iratok (Szabolcsi nemesek és nyíregyházi mezővárosi polgárok végrendeletei, hagyatéki leltárai és árvagyámi számadásai a XIX. század első feléből)

I. Végrendeletek A feudális jogrendre jellemző végrendelkezés szabályozása a Szent István által hozott törvényekig vezethető vissza. Az évszázadok alatt kiadott rendelkezéseket és kialakult szokásokat 1514-ben Werbőczy István Hármaskönyvében foglalta össze. A Tripartitum első részének 44 cikkelye a végrendelkezés és az örökítés rendjét, 22 cikkelye pedig a gyámsági kérdéseket szabályozta. Ez jelentette 1848-ig a nemesi testamentumtevés alapjait és kereteit. A mezővárosi parasztpolgárok az országos törvények alapján nem bírtak végrendelkezési joggal. Ezt csak földesuruk engedélyével és jóváhagyásával szerezhették meg. Nyíregyháza telepített lakosai a helység földesuraitól, elsősorban gróf Károlyi Ferenctől, 17 53-ben kapták meg a szabad paraszti közösség létrehozásához szükséges jogokat. A település II. József 1786-ban kelt privilégiumlevele értelmében lett mezőváros. A XVIII. század közepétől Nyíregyháza életét választott tanács igazgatta. A tanácsnak átengedett jogokat időnként módosították, korlátozták földesuraik. Pl. 1810-ben, mikor gróf Károlyi Antal tiszttartójának jóváhagyásához kötötte az adás-vevés és csere mellett a végrendeletek érvényesítését is. A földesuraktól való teljes megváltakozás /1824/ után a város szabályozta rendeletileg a testamentumtevést. Az érvényes végrendeletnek - az országos törvények alapján - több formai és tartalmi szempontnak is meg kellett felelni. A formai feltételek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a testamentum ünnepélyes keretek között készüljön. Továbbá: - a hatóság, vagy azt képviselő hiteles személyek előtt és közreműködésükkel Íródjon, - öt, majd a XIX. század elejétől három, tanúzásra alkalmas személy igazolja annak hitelességét, - aláírásokkal és pecsétekkel legyen ellátva. Érvényességi kritérium volt, hogy a testansnak végrendelkezési joga legyen, ili. szabadon rendelkezhessen javai felett. Ezen kívül elengedhetetlen volt még az ép elmeállapot, a szóbeli kifejezési képesség megléte /"beszédénél legyen"/, ill. a befolyásmentesség. Utolsó feltételként a helyi tanácsokra bízott kihirdetést és végrehajtást határozták meg mind az országos törvények, mind a városi rendeletek. Nyíregyháza mezőváros 1825-ös rendeletében szintén megkövetelte az elfogadható végrendelethez a magistratus vagy a bíró által kirendelt három, városi hivatalt viselő személy jelenlétét,