Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Nagy Ferenc: Újabb adatok a „magyar nábob” történetéhez

csaknem minden vagyona. A saját maga jussát először az anyai örökséggel gyarapította, majd 1807-ben unokatestvérének Jánosnak, az utódok nélkül elhunyt főbírónak a részét is megkapta. 1809-ben a Keltz vagyon gyámja lett. 1815-ben egy másik magtalanul elhalt unokatestvérének Farkasnak az ősi vagyonrésze is rászállt. 1818-ban Mihály vagyonrészének is ő lett a kezelője. így a 80-100 000 holdra becsült Ibrányi birtok túlnyomó többsége valamilyen módon a keze alá tartozott. Gazdag és tekintélyes nemesúr volt tehát, akit birtokai révén jól ismertek az egész megyében. Ha ehhez még valamiféle különcség, hóbortosság, magatartásbeli érdekesség is járult volna, akkor azt bizonyára megjegyzi a házában többször is vendégeskedő író, Jósika Miklós. Leginkább úgy, ahogyan azt apósa, Kállay Leó bemutatásakor tette, visszaemlékezve első találkozásukra. "Le nem írhatom mennyire meglepett Kállay Leó toalettje, amikor őt Napkoron megpillantottam. Fején egy kissé piszkos zöld sipka volt, széles arany paszománttal. Egy igen rövid rangúin spencert viselt, hasonló, kissé rövid pantalonnal és tarka mellényt. A legfurcsább az volt, hogy tarka zsebkendője vállán felül s hónalján áthúzva valódi lódingot képezett, s kezében oly rémséges zacskó.- sallangos persze- hogy benne egy hétre elég dohány volt." 20 Mindemellett feltételezhető, hogy a vidámság, a jókedv, az úri tréfacsinálás a köztiszteletben álló Ibrányi Antal házából sem hiányzott. 1809-ben a legénykorú Keltz fivérek kerültek ide, akik közül János Jósika emlékezete szerint is mindig kész volt minden becsületes tréfára. Antal, édesanyja, Krajnik Mária révén, atyafiságban volt a vármegyeszerte híres és hírhedt Niczky fivérekkel. Niczky László és István között testvérháború dúlt. Egymásnak tökéletes ellentétei voltak. László a vármegye egyik legszebb kastélyában lakott Kemecsén, míg István putriban élt Magyon. A közvélemény Lászlót komikus, bolondnak, "Pistukát" pedig furiózus vénembernek titulálta. Maga Jósika is megemlékezik róluk, gyarapítva azt az anekdotakincset, amelyik köréjük fonódott. László Ibrányi Antal végrendeletében is szerepel, atyafiaként említi, akivel közös, osztályos jószága van a buji határban. 1818-ban unokaöccse Ibrányi Ferenc költözik a kótaji házba. Ferenc harmadik gyerekként 1810-ben született és 1865-ben halt meg. Eseménydús életére vonatkozóan ma már nem csupán a családi emlékezetre kell hagyatkoznunk. Házassági anyagkönyvi bejegyzése, fegyverviselési engedélye és a csődeljárással kapcsolatos iratanyaga az emlékezetnél biztosabb fogódzókat nyújt. Nővérei közül Mária, 1820 táján már Kállay Kristóf felesége.

21 Borbáláról semmit nem tudunk, Ferenc unokája szerint még gyermekkorában meghalt. Ferenc mint egyetlen és bizonyára elkényeztetett kisfiú, apja Mihály halála után 8 évesen került Vajáról Antal