Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Hegedűs István: Esze Tamás ezredében, a Felső-Tisza-vidéki vármegyék (Bereg, Szabolcs, Ugocsa és Ung) hadfogó nemeseinek 1706. évben készült lajstroma

vente 1/2 köböl Ml,5 1/ rozsot, 1 köböl /83 1/ zabot és 20 font /ll,2 kg/ húst kell beszolgáltatni. A szabadságharc idején a nemesség katonai értéke már igen alacsony, ezért a fejedelem lehetővé teszi, hogy zsoldosok fogadásával, kiállításával a nemesi felkelési kötelezettség helyettesíthető legyen. A zsoldost lóval és fegyverzettel is ellátva, károlyi Sándor tiszántúli hadrendjében ilyen zsoldos lovasok vannak a Mustrakönyv szerint Palocsay Syőrgy brigadéros és főcolonellus karabélyos ezrede több századában. A zsoldosokat főleg a máramarosi városok, Kővár vidékiek állították ki, de vannak beregi, ugocsai és szabolcsi zsoldost kiállítók is. Az 1704. év tavaszán a toborzó fegyverbeszólítás mellett már megindul az intézményes hadkiegészítés. A jobbágyság porták szerint meghatározott számú gyalogost, a nemesség pedig lovast köteles kiállítani felfegyverezetten. Minden adóporta után a parasztságnak előbb 10, majd 4 felszerelt gyalogost kellett fogadnia, akiknek fizetéséről és ellátásáról a megyéknek, illetve a parasztoknak kellett gondoskodni. Mindezeket a megyék rendezték és a szükséges kiállítást többszőr kényszersorozással oldották meg. Hogy ezek a kiállítások hogyan történtek egy példa. Palocsay György brigadéros 1705. május 31-én Vitkáról kelt levelében felhívja Bereg és Ugocsa vármegyét közösen kiállítandó 80 főnyi lovasság szervezésére a megrendelt személyes felkelés helyett, s azok zsoldja fedezésére az adókivetést a birtokosok rezidenciájok és oeconomiájok /házuk, gazdaságuk-birtokuk/ szerint eszközölje. Meghagyta, hogy a lovasság Berettyó-újfaluban jelenjen meg, különben a késedelmezőket megfenyíti. A fejedelem Emlékiratában megemlíti, hogy: "mert tábornokai mindig a Thököly alatt szolgált tisztek tanácsait követte. A háborúról az volt a nézetük: az ellenségtől messze tartózkodni, őrséget egyáltalán nem állítani, sokat inni és aludni, az emberek és lovak hosszú pihenője után három-négy napos portyázásra indulni, az ellenséget hirtelen megrohanni, üldözni ha menekül, viszszafordulni ha ellenáll. A háborúnak ez a fogalma az egész nemzetnél elterjedt.... Mármost a vezérletem alatt megindult népfelkelés kezdetén ezeknek volt a legnagyobb súlyuk, rájuk hallgattak és így lettek tisztekké. A gyalogsági szolgálatot a nemesség mindig megvetette, azt tartotta, hogy ez a fegyvernem sehogysem alkalmas hasonló vállalkozásokra, és szégyellt ott szolgálni. Közmondás volt, hogy csak a kutya jár gyalog, s arra való az állat, hogy az embert hordozza." Ezen kor hadviselését kutató Bánkuti Imre erről így fogalmaz: "A kurucok által annyira kedvelt portyázó harcmodor kis létszámú alakulatok gyors, több száz kilométeres lovaglással erdőben, lápokban lappangással, váratlan rajtaütésekkel és hirtelen visszavonulással jártak, egész országrészek nemegyszer hetek, sőt napok alatt cseréltek gazdát. Ez az oka, hogy a hadtörténetírásunk