Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Gyarmathy Zsigmond: A parasztság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1919–1944 között
forduljon. Ha valaki vett egy-két hold földet, azt mondják rá, hogy sokra vitte". 12.1 Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az őrökváltság után címO tanulmányában közli, hogy a húszas években Nyíregyháza megyei város tulajdonában a város határában 3 423 kh volt, továbbá a szomszédos Nagykálló határában 4 204 hold birtokkal rendelkezett. Ezeket a földterületeket bérbe adták, nagyobb részben 2 kisholdas parcellákban a vetésforgó szerint, évről-évre ősszel és tavasszal árverés útján bérbe adták a területet. Természetesen volt nagybérlet is. 12.1 Az 1920. évi XXXVI. és az 1924 évi VII. tc. alapján végrehajtott földbirtokrendezés eredménye az 1935. évi statisztikai jelentések szerint a következő volt: Szabolcsban földhöz 27 478, házhelyhez 15 610 paraszt jutott, a föld 57 053 kh.a házhely 3 735 kh volt. Szatmár-Beregben földhöz 8 954, házhelyhez 5 383 paraszt jutott, a föld 23 613 kh, a házhely 1 307 kh volt. A földterületből Szabolcsban egy személyre átlag 2 kh, Szatmárban 2,5 kh jutott. A haszonbérbe adott földterület birtoknagyság szerinti megoszlása azt tükrözi, hogy a Trianon utáni Szabolcs, illetve Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyékben egyaránt az 1 kh alatti haszonbérlet terület nagysága elenyésző, már több az 1-5 kh közötti, az 5-50 közötti az előbbinek csaknem ötszöröse, kevesebb az 50-100 kh közötti terület nagyság, növekszik a 100-500 kh közötti, ismét jóval kevesebb az 500-1000 kh közötti, de az ezer kh felüli bérlet az 1-5 kh-nak a tizenegyszerese. Ezzel párhuzamosan a 4000/1933.M.E.sz. kormányrendelet a két megyében 8 092 birtokot (217 008 kh.) védetté nyilvánított. Egy 1937-ben végzett szociográfia kutatás eredményeiből tudjuk, hogy a szabolcsi dzsentri birtokok többnyire bérlők kezére kerültek. "Hétköznapokon is könnyű népgyűlést tartani, mert a népnek nincs munkája. És ha van, keservesen panaszolják, hogy a mezőgazdasági napszám 80 fillér. Ez az évi átlag, ami természetesen nyáron emelkedik...Azelőtt nyolc napot kellett dolgoznom egy csizmáért, ma negyven napot kel lene . Régen egy forint ötven krajcár volt a napszám és ötven krajcár a szalonna öt-hatszoros munkamennyiség érán kapják ma ők az egykori reálbért... Homokos föld ez, a krumpli-, dinnye- és káposztatermés hazája. Azonban ezek kicsiny értékű és hatalmas térfogatú termények. Hogyan élhessen jó sorban a nép, amikor a trianoni szerződés elszakította őket a Felvidék piacaitól és most sokszáz kilóméterre kell szállítaniuk a két-három pengő mázsánkéntí értékű terményeket. Hol van az a nagyvonalú mezőgazdasági politika, amely ezt a rettentő közgazdasági abszordumot áthidalta volna, például a terményeknek, itt helyben, a mezőgazdasági ipar által való feldolgozásával?
