Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi vásárok (1786–1837)

tülment rajta. Két oldalbordája betört. ígérte, hogy holnapi napon a kárvallott lakosnak tehén árát u.m. 34 Vft-okat okvetlenül beküldi, a tehenet megtarthatja. Egy apró fürtű gubát hagyott zálogon, adván magéról kötelező levelet is, hogy teljesíteni fogja." 44 A vásárbíróság jogköre a vásáron történt bűnelkövetések feletti igazságszolgáltatásra terjed ki. Ezért érdekes az az eset, mikor a vásárra érkezőknek még útközben elkövetett tettei felett ítélkeztek, mint tették 1834 májusában. Ekkor, a Bereg vármegyében lakó Bodó Mihály»szekeres társaival a nyíregyházi vásárra tartván, a naményi révvámnál Csorba Jánosnak eltörte a szekérrúdját. Ezen felül szidták, s káromkodtak is. "Itt megkapott 5 Vftra és 24 xr-ra büntettettek. Azon pénzből a kárvallottnak rúdigazltásra 2 Vft adatott." 45 A váS'árblróság tevékenységében jelentős helyet foglalt el a városi szabályrendelet védelme. Különös figyelmet fordítottak azokra, akik igyekeztek kibújni a helypénzfizetés alól, s azáltal "megcsalni a várost." Az egyéb bűnöknél alkalmazott testi fenyítéssel szemben ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül pénzbüntetést szabtak ki. 1817-től 1-4 Rft-ot, az 1830-as években 1-6 Vft-ot. A helypénzt, melynek beszedését is a vásárbíróság szervezte, be lehetett fizetni a vásárba lépéskor, vagy napközben a vásárt járó helypénzszedőknél, ill. az áru eladását követően a cédulaházban, ahol a befizetésről igazoló cédulát állítottak ki. A cédulaház volt a vásár központja. Itt tartózkodott a vásárbíróság, itt állították ki a hivatalos iratokat, szedték be a vásározóktól a vámot, ill. büntették meg azokat, akik a vámfizetésnél kevesebb portékát vallottak be, vagy a vásár során a vásárlót valamilyen módon meg akarták rövidíteni. Ez utóbbi vétségek annyira megnőttek az 1820-as, 30-as években, hogy a vásérbíróság által tárgyalt ügyeknek több mint felét alkották. Leggyakrabban a "hamis mérés" fordult elő. De szigorú pénzbüntetéssel sújtották a városi mértékek /véka, rőf, stby . használatát mellőzöket is. Ugyanakkor kiálltak a vásározók mellett, ha hamis vád érte őket. 1832-ben pl. a decemberi vásáron Némethy Jánosné olajat akart vásárolni Nagy Miklóstól. Az üzletkötés során azonban kételkedni kezdett abban, hogy megvan e az eladó által mért 84 icce. "Nemzetes Juhász Mihály úr, mint egyik deputátus önszántából városi füzérrel^ megakózva találta még szaporábban, mint 90 icce találtatna."47 A vásárbíróság által vezetett jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy míg a XVIII. sz. végén a tulajdon sérelmére elkövetett vétségek voltak többségben, addig az 1820-30-as években a város hasznát megrövidíteni szándékozó kihágások ellen kellett gyakrabban fellépni.