Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi vásárok (1786–1837)
együtt a fizetések kiutalását is a perceptor hatáskörébe utalta 1 .-' A pénzbeli juttatásokon kívül ők is mentességet kaptak a heti szeres szolgélat 2 , 0 i 1 letve a katonatartás terhe alól.* 1 A vásárbírói tisztség amellett, hogy jövedelmet biztosított, a városi tisztviselői hierarchia felső szintjeire vezető út induló lépcsőinek egyikét is jelentette. Erre lehet következtetni Huray János esetéből is, aki 1825-ben azért nem akarta elfogadna e tisztséget, mert "ezelőtt nevezetesebb hivatalokat is viselt",'2 illetve abból is, hogy a vásárbíráskodőkat tisztségük letétele után gyakran jelölték és választották meg magasabb hivatali posztokra. Pl. Nalivankó Mihály, aki 1786-ban és 1799-ben volt vásárbíró, 1802-ben borbírói, 1804-ben perceptori, 1Ö14-15-ben sáféri, 1817-ben főbírói tisztséget töltött bé. 3enkő István, akit 1.801ben választottak meg vásárbírónak, 1812-13-ban borbíró,1320, 1823-26-ig és 1828-29-ig • főbjró, 1832-ben szenátor, majd 1833-34-ben újra főbíró lett.Néhányan mint Trsztyánszky János és ifj. Kováts Mihály borbírői tisztséget, mások mint Fitkonidcsz András vagy Nagy Pál kvártélymesteri, Bencs János utcakapitény i megbízást kaptak a vásárbíróságot megelőző vagy követő években. Ritkán bár, de előfordult az is, hogy egyes családokból (Fitkonidesz, Trsztyánszky stb-) az apa után néhány évvel a fiúra, vagy a testvérre esett a választás. A nyíregyházi országos vásárok első félévszázada alatt a vásárbírák jelentős része került ki a mesteremberek közül. Csizmadia volt pl. Mányik Péter, Timár János, Nalivankó Mihály, Sorbik Mihály, Fábry József, Karászka Pál, Andrikovics Márton, Bálint Mihály, Nyári János, Kacska Pál, Trsztyánszky Mihály, Krajnyák János szűcs, Sztruhár Mátyás, Trsztyánszky János, Szmoljár József szabó, Kibicher Dániel kalapos, Nagy Pál festő volt. De mint a város többi tisztviselői között, itt is találtunk nemeseket: pl. Dióssy Pált, Kováts Sámuelt, Oláh Istvánt, illetve a Trsztyánszkyakat. Az első vásárok szervezésére 1738-ban két vásárbírót választottak. Ezt követően 30 évig évenként egy, majd 1818-tól újra kettő, sőt időnként: 1824-25-26-ban, illetve 1831-32-ben a feladatok szaporodása miatt három vásárbíró is működött. 1831 áprilisában pl. azért választotta meg a választott közönség Andrejkovits Mártont 3. vásárbírónak, mert az egyre növekvő vásári forgalomból adódó feladatokat, főként a vármegye határozata alapján történő marhabélyogozást- és vizsgálást ketten már nem tudták ellátni. 23 A város 1833-ban azonban tervbe vette a kapitányi hivatal felállítását. Ennek során a közönség az új hivatal "köre alá a vásárbírák által eddig gyakorlott piac politikát is adatni, a vásárbírák kötelességét pedig egyedül a pénzbevételekre, a vásári kérdések elítélésére szoríttatni proponálja (helyezi kilátásba). Eszerint ezen kötelességek két vásárbíró által is teljesítendők lehetnek. "21
