Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Gottfried Barna: Nyíregyházi virilisek 1874 és 1912 között
ügyvéd stb. - rendelkező értelmiségiek adóját kétszeresen vették figyelembe. A férj vagy apa államadójába a feleség, valamint a kiskorú gyermek államadóját is beszámították, ha vagyonukat ő kezelte. A sorrend összeállítása során az azonos mennyiségű adót fizetők között sorshúzással döntöttek. Azok, akiknek adóját kétszeresen vették figyelembe hasonló esetben előnyt élveztek. Az oklevéllel rendelkezők a választmány előtt szóban vagy írásban kötelesek voltak jogosultságukat igazolni. A közgyűlésbe választás útján is bejutott virilisták a legtöbb egyenes állami adót fizetők névjegyzékéből kimaradtak, helyettük a következő póttagot vették fel. Az 1871. évi XVIII. tc. /községi törvény/ a törvényhatósági törvény szellemében, rendezéseinek megfelelően hozta meg paragrafusait a községi képviselettel kapcsolatban. A törvényhatósági és a községi törvény szövegében fellelhető eltérések a közigazgatás hierarchiájában elfoglalt helyükből fakadtak, így pl.: a jegyzék kiigazítását a törvényhatóságok esetében az igazoló választmány, a rendezett tanácsú városokban a képviselők által választott küldöttség, a községekben a szolgabíró végezte. A községi törvény a névjegyzékre való felvételt kizáró okokat, 111. azok körét, akik nem lehettek tagjai a testületnek, részletesebben határozta meg. Ilyenek voltak: a bűntény miatt elmarasztaltak, a község javait haszonbérlők, a községgel szerződési viszonyban állók, ténylegesen szolgáló katonák, honvédek, az állami és megyei tisztviselők, ha a fizetésük után járó adón kívül más adót a községben nem fizettek. A községi törvény kitért azokra az esetekre is, amikor egy virilis lemondott képviselőségéről. A jogaival élni nem kivánó legtöbb adót fizetőt a sorrendben következő póttaggal helyettesítették. A képviselők számát a törvény a következő módon szabályozta: - ainden 100 lakos után egy képviselő került megválasztásra, - a képviselők össz-száma kisközségekben 10-nél kevesebb, 20-nál több, nagyközségekben 20-nál kevesebb, 40-nél több, rendezett tanácsú városokban 48-nál kevesebb, 200-nál több nem lehetett. 1886-ig e törvények rendelkezéseinek megfelelően állították össze a névjegyzéket. Az 1886. évi XXI. tc. 4 /a törvényhatóságokról/ és az 1886. évi XII.tc. 5 /a községekről/ a már említett 1870-es és 1871-es közigazgatási törvényeket hatályon kívül helyezte. Egyéb rendelkezései mellett a virilis képviseleti jogra vonatkozó paragrafusokat újrafogalmazta, az eljárási módozatokat alaposabban körülírta. Az 1886. évi XXI. tc. a hivatalos kimutatásokat készítő adóhivatalok számára minden év augusztus 31-ét szabta meg határidőül, ekkorra voltak kötelesek az általuk elkészített kimutatást a törvényhatóság, ill. az igazoló választmány rendelkezéséré bocsátani. Az igazoló választmány névjegyzékből kizáró határozatát az
