Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Galambos Sándor: Nyíregyházi szociális alapítványok a kiegyezés korában

ális alapítványok száma ennél jóval kevesebb, de azért a világháború kezdetén már több mint egy tucat volt. Ez a dolgozat a nyíregyházi dualizmus kori, szegényeket segítő alapítványozást, e jelenség jellemző vonásait, s nem az egyes alapítványok történetét kívánja bemutatni. Ebből következően egyegy alapítvány a vizsgálati szempontok szerint többször előfordul. A forrásokban fellelhető és felhasznált 16 szociális alapítvány legfontosabb adatai a Mellékletben kaptak helyet. Az alapítványozók társadalmi helyzete Az alapítványok száma a polgári én-tudat erősödésével növekedett meg. Az alapítvénytétel ugyanis elválasztotta, megkülönböztette az alapítót környezetétől, de ez a szuverenitás kinyilvánítás a közösséggel való szolidaritásban jelentkezett. Az alapítványozásban természetes személyek és kisebb közösségek /testületek, egyesületek/ egyaránt részt vettek. A magánosok általában közeli hozzátartozójukról nevezték el alapítványukat. Igen ritkán fordult elő, hogy élő személy olyan alapítványt hozott létre, amely a saját nevét viselte. Gyakran megtörtént viszont az, hogy a végrendelkező családfő arra kötelezte örökösét, hogy a hagyatékból meghatározott részt alapítványra fordítson. A testületek, egyesületek általuk elismert, tiszteletben tartott személy nevéhez kötötték alapítványukat. Olyan közéleti szereplöt választottak ki, aki tekintélyével növelte az alapítók presztízsét, s akinek életútja Összefüggésbe hozható az adományozó közösséggel és nemes céljával. Az alapítvány létrehozója az a személy /vagy közösség/, aki /amelyik/ az összeget a kezelő szerv számára letette, s az alapítólevelet megalkotta. A névadó pedig az a személy, akinek a nevét az adomány viseli. Az alapítványok létrehozói és névadói között szoros kapcsolat állt fenn. Az alapítványozók körét tehát kellőképpen reprezentálják azok, akikről a jótékony célú adományokat elnevezték. A névadók —személyiségük, életútjuk, pozíciójuk, cselekedeteik révén— megmutatják azt a társadalmi bázist, amelyben a gyengébbek segítése olyan pozitív érték volt, amelyért tenni is tudtak. A Nyíregyházán városi kezelésbe adott alapítványok névadói közül Blahunka János 1838-ban főbíró volt. Bresel Paulina magánzó végrendeletében ingó és ingatlan vagyonán kívül több mint 11 ezer korona készpénz felett határozott, ennek mintegy kétharmadát alapítványokra fordította. Klár Dezső Nyíregyháza környékén volt földbirtokos és -bérlő. Kovács László /1834-1891/ a kereskedelmi akadémia elvégzése után a Magyar Általános Biztosító Társaság debreceni főügynökségének könyvvezetője lett. 1862-ben elnyerte a nyíregyházi taka-