Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Pók Judit: A Rétköz Szabolcs vármegye katonai leírásában (1782–1785)

Pátrohán és Berencsen a Dombrád felé lévő erdő teljesen ingoványos, csak télen lehet keresztülmenni rajta. Ajakon két kis erdő van, ezek szintén mocsarasak, csak nagyon száraz időben járhatók a térképen is jelölt utakon. Dombrádon, Kanyaron, Veresmarton, Kékesén, Kisvárdán, Komoron és Litkén nagy, magastörzsö, sűrű tölgyerdőket írnak le. Dögén szintén, de itt ez nyugat felé már ritkább. Csak Búj, KÓtaj, Kék és Demecser esetében nem jegyeznek fel erdőt. 8. A mocsarak és rétek. Amint már említettük, a mocsarakat előbb, általában a vizekről szóló pontban írták le, mi hasonlóképpen jártunk el. Külön a rétekről ritkán és szűkszavúan tesznek említést. Általában ingoványosak /Kisvárda, Komoró/. Ritkán, főleg száraz nyáron, néhány községben kiszáradnak /Búj, Kemecse, Litke/, de legtöbbször vizesek maradnak. Kótaj az egyetlen falu, ahol bővebben szólnak róluk: "Az Éghalom /Eghalom/ dombtól nem messze lévő rétek szárazak és jelentéktelenek, de a Búj /Buy/ felé lévő mocsár mellettiek csak nyáron száradnak ki. Megesik, hogy a mocsarakig el lehet jutni." 9. Az utak leírása. A hadsereg felvonulása miatt rendkívül nagy hangsúlyt fektettek erre a kérdésre. Megkülönböztetnek országutat, utat, mezei, falusi utat, dorongutat, fahordó utat, ösvényt. Leírják, hogy milyen állapotban van az út, nehezebb vagy könnyebb szekerek számára alkalmas, esetleg csak lóháton járható, vagy járhatatlan, hol fordulnak elő hidak, melyik utat célszerű igénybe venni, esetleg kell-e kerülni. Mivel minden egyes településnél a legrészletesebben az utakrólszólnak, mi most nem elemezzük külön-külön az összes rétközi községet ebből a szempontból, csupán néhány példán keresztül röviden összegezzük a leírásnak ezt a pontját. Azt állapíthatjuk meg, hogy a Rétközben általában az országutakon lehetett zavartalanul közlekedni, például a Bogdány-Kemecse-Kótaj szakaszon még áradáskor is, vagy a Kisvárda-Döge, Kisvárda-Litke országúton úgyszintén. Ezeknél a nagyon fontos utaknál is előfordulhatott azonban, hogy áradás idején használhatatlanná váltak. Például a Dögéről Veresmartra menő országút a falunál egy mocsárágon megy keresztül, és magas vízállásnál csónakot kivéve járhatatlan. Vagy a völgyben menő Ajak-Kisvárda országútrész csak a legszárazabb időben járható, mert a mocsarak miatt, amelyek oda is kiöntenek, állandóan tönkremegy. A közönséges utakról általánosságban azt mondhatjuk el, hogy a Rétköz déli részén, a homokos Nyírség felé viszonylag jók, használhatók /Demecser, Kék, Bogdány/, de északra a Tisza felé, illetve a középső részeken gyakran járhatatlanok, silányak, áradáskor csónakokat használnak a lakosok.