Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Gyarmathy Zsigmond: A termelőszövetkezeti mozgalom története Szabolcs-Szatmár megyében, 1948–1979

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye földterületének több mint a fele szántó. Az Alföld egyoldalú kenyérgabona, szemes takarmány termesztő körzeteitől eltérően a Nyirsóg és a szatmári részek már a felszabadulás előtt is változatosabb vetésszerkezettel rendelkeztek. Szabolcsban a burgonya és az ipari növények nagyobb jelentősége miatt a kenyérgabona és a szálastakarmány termelése kevesebb volt, mint a szomszédos Hajdú-Bihar megyében. A második világháború előtt az ország napraforgó vetésterületének 80 %-a az Észak-Tiszántulon volt. Már az 1700-as években jelentős dohány

termelő községként emlegették Rakamazt, Bérceit /ma Tiszabercel/, Bujt, Demecsert, Dombrádot, Kéket. A mult században gyorsan növekedett a dohány termőterülete: 1851ben 1716 kh /=988 ha/, 1911-1915 között 17 370 kh /=13 354 ha/ volt dohánnyal beültetve. Akkoriban a debreceni, a tiszai ós az un. kapadohányt termelték. A két világháború között 12-17 ezer kh /=7-10 ezer ha/, majd 1950-1960 között 10-14 ezer kh /=6-8 ezer ha/ között volt a dohány termőterülete. Jelentős burgonyatermelő vidék volt mindig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, bár a felszabadulás után vetésterülete erősen ingadozott. A burgonya termelése az. egész megyére jellemző, de kiemelkedik ezen belül a Rétköz, a Nyirség déli része, s a Mezőség északi vége. A megye gyümölcstermesztése nagy múltra tekint vissza. Az ártéri gyümölcsösök termékei már az 1600-as, 1700-as években eljutottak Ungvár, Munkács, Beregszász, Szatmárnémeti és Tokaj piacaira. 1627-ben jelentős gyümölcstermelő községként emlegették többek között Tarpát, Penyigét, Matolcsot /ma Tunyogmatolcs/, Kölesét, Csekét//ma Szatmárcseke/, Csaholcot, Vencsellőt /ma Gávavencsellő/, Nyiregyházát és Rakamazt. 1895-ben a szilva 53 %-ot, az alma részesedése csak 17 %-ot képviselt. 1935-re a szilváé 38,5 %-ra csökkent, az almáé 32,5 %-ra nőtt . 1972-ben az alma már 57,7 %-át tette ki a gyümölcstermesztésnek. A folyók dus árterületein sok évszázados múltra tekint vissza az állattartás

. A Nyirség belső, száraz, homokos vidékén a kedvezőtlen takarmányellátás következtében jóval kevesebb állatot tartottak. Az rgyes tájak takarmánytermesztésében mutatkozó különbségek napjaink állattartáséban, illetve