Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Gyarmathy Zsigmond: A termelőszövetkezeti mozgalom története Szabolcs-Szatmár megyében, 1948–1979

vezették rendszeresen és pontosan a munkaegység-nyilvántartást sem, igy aztán a hangoskodók esetenként többet kaptak, s éppen olyanok, akik nem is dolgoztak annyit a tszcs-ben, mint a több munkanapot teljesítők. /Lásd 10. sz. tábla./ A politikai vezetés népnevelőket küldött ki, a parasztembereket igyekeztek meggyőzni a szövetkezés előnyeiről. Tervszerű, sulypontozott, sokszor idegölő agitációt folytattak, s ennek nyomására többen léptek be a tszc.s-kbe. Ugyanakkor kiderült, hogy a számszerű fejlesztés ütemének megfelelően nem tudták a gépállomások az igényeket kielégíteni. A belépők zömmel már meglévő tszcs-be jelentkeztek, ez bizalmat jelentett, a munka elismerését. Ugyanakkor többször hangzott el - jegyzőkönyvek őrzik azt a bírálatot -yhogy a tagosítás, az adózás, a beszolgáltatás, a kulákkérdés adminisztra tiv erőltetése közvetlenül és közvetve egyaránt befolyásolta a számszer* fejlesztést, ami végül az önkéntesség megsértéséhez vezetett. A taglótszámtól gyorsabb ütemben növekedett a bevitt földterület nagysága, mert a belépők között egyre többen voltak 15 a földjeiktől megszabadulni akaró módosabb parasztok is. 1952 tavaszán a munkaszervezés több helyen továbbra is gondot jelentett. Sok tszcs-ben munkabrigádot sem sikerült alakítani, vagy csak papíron voltak meg. "Miért hoztak össze bennünket, ha szót akarnak választani" - mondták egyes helyeken - amikor a területeket kimérték a brigádokra. A cél az volt, hogy növeljék a végzett munkáért érzett egyéni felelősséget is. Máshol /pl. Nagyecseden/ meg "bandákban" akartak dolgozni. Több helyen a brigádvezető feladata csupán a tagok kiértesítése volt. Nem volt függetlenítve, több helyen még az elnök sem, csak néhány többlet munkaegységet, írtak számukra jóvá. Az indulás a közös munkára rendszerint a tszcs központjából történt, ezeken a helyeken nem győzték egymást összevárni a tagok. Az ácsorgás, az értelmetlen várakozás demoralizált. Különösen ahol nem volt tartalék - sem pénz, sem termény - a tszcs tagjai elmentek napszámot vállalni az egyéniek'MTVB. 1950., 1951, 1952. évi jkv-eiből. "A tszcs fejlesztés " c. napirendi pontok.