Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Filep János – Németh Péterné: Az 1947. augusztus 31-i választások és a Szociáldemokrata Párt Szabolcs és Szatmár-Bereg megyékben

Főtitkár Elvtárs, - én ehhez kommentárt nem főzök. Ellenben ismételten kérem, hogy az a testület, amely a szabolcsi mandátum ügyében véglegesen dönt, döntés előtt engem személyesen hallgasson meg. Az önnek átadott Írásbeli előterjesztést csak a Pártvezetőség iránti tiszteletből készítettem, hogy az ügy historikuma meg legyen örökítve ^s az mindenkor rendelkezésre állhasson. A súlyt azonban nem az abban foglaltaidra vetem, amik közül némely rész már úgyis túlhaladott, a fősúlyt az ügynek politikai vonatkozásaira helyezem. Politikailag nem lehetne igazolni azt, hogy amikor Peyer Károlylyal szemben, aki a pártot jobbfelé elárulta és polgári párthoz csatlakozott, a párt olyan enyhén járt el, hogy még mandátumát is meghagyta egy eklatánsán jobboldali pálfordulása után, és ki sem zárta egészen addig, amig végül ő maga polgári párthoz csatlakozott, - viszont engem 30 éves múltammal, aki a felszabadulás óta is rendithetetlen hűséggel és buzgósággal kitartottam - ós természetesen továbbra is kitartok, - a párt munkájában a legnagyobb buzgósággal résztveszek, országszerte állandóan előadásokat tartok, a legkeresettebb előadók közé tartozom, akit budapesti és vidéki pártszervezetek állandó meghívásukkal elhalmoznak ugy, hogy azoknak csak részben tudok eleget tenni, - akinek 31 éves szocialista múltja tele van bátor szocialista cselekedetekkel ós a legsúlyosabb áldozatokkal, aki egzisztenciáját ismételten feláldozta meggyőződóséért, aki olyan területeken is becsületet szerzett a szocialista eszmének és a szociáldemokrata pártnak, ahová mások el sem juthattak, - engem most megfosztanák a mandátumtól, amelyet törvény szerint elnyertem, - akkor, amikor most is a pártvezetőség kiküldetésében járom az üzemeket és a pártszervezeteket és a választások után a pártvezetőséget hűségesen támogatva, megnyugtatni igyekszem a munkásokat, segitek felrázni a prolikat a választás utáni megrendülésükből, ós sikerrel buzdítom őket a további harcra. Ezt az ellentétes eljárást Peyerék és én köztem - politikailag igazolni megnyugtatóan lehetetlen lenne, nemcsak a párt közönsége előtt, amely engem előadásaimból jól ismer, becsül és szeret, hanem a többi demokratikus pártok előtt sem. Az én multam és országosan ismert nevem nem arra való, hogy