Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

részben az állatok ellátósára kellett. Természetesen az egyre növekvő nehézségek miatt különböző gyűléseken csökkentették az adagokat. így: - az 1709. január 15-én Kórószban tartott vórmegyegyülésen "az húst sokaknak igen megkevesitették; az kinek rüdeg marhója találtatott, menstruatim /havonként/ 12 font húsra irtak egy személyt; az kinek 15 vagy többecske, semmi húst nem adnak; az husbeli egész portió, az kinek adnak, egy holnapra libr. "20/145. 1./ - a huszti országgyűlésen /1709. okt. 26./ "Az marhák dolga is megszoritatott, ugy, hogy az kinek akármennyi vonóökrei vannak, csak 16 interteneálnak /látnak el/; az kiknek C9ak 16 ökre van, ebből 14-gyet; 14-ből 12; 12-ből 10; az kinek 10 ökre van 8; az kinek 8, abból 6-tot, az hat numerus megmarad". /160. 1./ Szinte meglepőek egy régi nehéz kornak ezen logikus, szín

r te korszerű intézkedései. De a korlátozások mellett sem tudtak a megyék a kivetésnek eleget tenni, s a bujdosók méltányolták a nehéz helyzetet pl. ; - az 1709. évi június 11-i berkeszi gyűlésen "... alkuttunk meg az vármegyével az restanirlák végett, hogy tudniillik rivel az gabona igen szük, az restans gabonának harmadát elengedtük, harmadát húsul vagy marhával fizetik, harmadát pedig in rtatura; az restans húsnak is negyed részit elengettük". /152. 1.,/ - Zemplén megye 1709 augusztusi gyűlésén "... látják mindnyájan az n. vármegye nagy pusztulását ós gabona szüklt, majd éhenhálásra jutását, ezért az hol ros találtatik, rost adjanak, az hol ros nincsen, árpát". /154-155. 1./ Természetes a helyi lakosok nehéz sora, hiszen mór 17071708 előtt is a katonák elszállásolásával és ellátásával is tóog voltak terhelve a bujdosókon kivül. Rákóczi Emlékirataiban írja, hogy "a hóboru kezdete óta a nép ingyen ós Önként szállít 20 élelmiszert..." A bujdosók ellátásának biztosítására a vármegyegyülóseken falvakat jelöltek ki /assignáltak/. Szaniszló végigjárta a neki kirótt falukat, "de semmi reménységem nincsen, - irja - hogy