Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

közösködjék, azon Ígérettel reá vévén véle a Vásárban éjszakának idején közösködött" /1787/. Ugyancsak ebbe a rétegbe tartozhatott Molnár Mihály leánya, aki bár inditékai mások lehettek, "A sok aratók előtt meztelenre vetkezett." A XVII-XVIII. század fordulóján szervezettebb lehetett a "prostitúció", amit ugyan csak egyetlen adat bizonyít, de az kétséget kizáróan. "Minthogy világosságra /jött/ Zálog Kata Paykosokkal in flagranti nyilván való Paráznasága, ugy maga nyelve vallása szerint is. Kihez képpest tetzett a törvénynek felyül irt Zálog Katának Hóhér által Feje el üttessék, Oláh Mihály penig minthogy kenyeret és vizet adott /a/ Paykosok/nak/ ... Hóhér által erőssen megveressék".

95 Az eset kapcsán ne felejtsük el azt a tényt, hogy Kalló ekkor még garnizon város volt. Utóbbi szemelvényünkkel elérkeztünk a büntetés kérdéséhez. A XVIII. század elején a feudális büntetőjog teljes szigorával ítélték el a házasságtörőket. Legrosszabb esetben kivégezték őket. így járt 1700-ban a már emiitett Zálog Kata, 1707-ben Pásztor Györgyné, 1710-ben Orbán Károlyné, akinek lelkét még lopás bűne is terhelte, "de mivel Isten káromló is előtte 96 nyelve kivágattassék, ós azután kővel agyon veressek". A XVIII. században az erkölcsi élet tisztasága felett a magisztrátus, az egyház, később a földesúr is őrködött. Az erkölcstelenkedők neveit el. kellett küldeni a Kállay családnak. Egy ilyen névsort 1793-ból ismerünk: "Latrok és Kurvák eránt rendeltetett, hogy büntetés végett a Méltóságos és T/ekin/t/e/tes Földes Uraságnak jelentessenek be" - 17 név következik -. A büntetés két részből állhatott. A világi ítélőszék a század második felében már nem volt annyira szigorú. Általában 12 pálca, vagy korbácsütés járt a vétségért, ami a lefejezóshez képest mégiscsak valami nagy változást tükröz. Feltehető, hogy ahhoz, kiegészítésképpen a pellengérre állítás is járult. A terhes nőket 1769 után tilos volt megvesszőzni 98 és pellengérre állitani". Az egyházi büntetés - helyi szinten - a penitentia tartása volt. Az egyházkövetés egy egész héten, a "penitentiá'iis héten" tartott. A penitentiális hely "ad locum publice penitentie" a templomban volt kijelölve, igy istentisztelet