Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

hat hónapja között /7. sz. táblázat/. A következő időszak jellegzetessége, hogy a házasságkötések 1/3-a januárra, 1/4-e februárra esett. A meglepő az, hogy a század elején egy hoszszu, fél éves hullámcsúccsal számolhatunk, ami később csak az óv első két hónapjára terjedt ki. Az egész századra vonatkozóan igaz az a megállapítás, hogy a nyári hónapokban nagyon alacsony volt a házasulok elszánása. A második házasságkötések időben viszonylag jól elkülönülnek. Az özvegyházasságok száma a decembertől júniusig terjedő időszakban magasabb volt a többi hónapokénál. A legtöbb házasságot februárban kötötték. A házasságkötések speciális, mindezideig nem értékelt sajátosságának azt tartjuk, hogy kora tavasztól késő őszig az uj frigyeknek, esetenként 100 %-a is második házasság volt

. Az özvegyek hasonló szokásaival találkozunk a korabeli Csurgón is, azzal a különbséggel, hogy ott számuk jobban az őszi hónapokra esett. Ez a tendencia jellemezte a Pest megyei házasságkötéseket is, de a szokás teljesen ismeretlen volt a közeli Hajdúnánáson.

82 Nagykálló házassági szokásaiban kimutatott csúcs jól kapcsolódik, legalább is a század második felében a farsangi ünnepekhez. Nagyon is jól jellemezte ezt az állapotot egy Szabolcs megyében gyűjtött rigmus: "Húshagyó! Itt maradt az eladó, Akinek van nagy lánya. Hajtsa ki a gulyára. Exogámia A házasságkötéseknek gazdasági-társadalmi funkciója volr és ezért azokra a közösségi szabályozás is hatott . Éz a lakóhelyválasztásban feltótlenül érvényesült. Az általánosan elterjedt gyakorlat szerint a férj lakóhelye adott teret az uj családnak. Az exogám házasságok vizsgálata azért ís fontos, mert mutatja az endogámia erejét, jelzi egy helység hierarchikus szerepkörét, nagyságát, s bizonyos mórtékig a vándormozgalmat is tükrözi.