Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kávássy Sándor: Nemesi vezeték- és keresztnevek Szatmárban az 1809. évi inszurrekciós összeírás alapján

a személyazonosítás/ folytán volt rá szükség. Itt jegyezhetjük meg, hogy a neveket teljesen kiforrott, szilárd alakban mutatja az összeírás. Bizonytalanságra, vagy annak jeleire csupán két név tekintetében figyelhetünk fel. A Nagybányai járáshoz tartozó Patóházán jegyeztek be Dánn alias Méhes Timofi névvel egy házigazdát és Dánn alias Méhes Tóqyer néven egy másikat, aki minden valószínűség szerint az előbbi testvére, vágy más rokona volt. A Nyiri járásban Császárin fordult elő.még, hogy egy taksás telken lakó nemesember Godá- cal és Vasay néven volt ismert a községben, és ezért őt Godá- csi v. Vasay László néven vették fel az összeírásba. /Az egyöntetűség kedvéért a továbbiakban mint Dánn és Godácsi nevüekkel számolunk velük./ Az is magától értődött, hogy az eddigieket folytatva a nóyegyezések és - azonosságok alapján számláljuk meg, hány alapnévre mennek vissza az összeírásban szereplő vezeték - és keresztnevek. Ezt elvégezve az a végeredmény jött ki, hogy az 5544 vezetéknév 1021, az 5543 keresztnév pedig 139 névre redukálható. A vezetékneveket tanulmányozva mindenekelőtt arra figyelhetünk fel, hogy két fő csoport különül el, a gyakori és a ritka nevek

, anélkül persze, hogy éles határvonalat lehetne húzni köztük. Mégis, abból kiindulva, hogy ritka, amiből kevés van, illetve kevésszer fordul elő, gyakorinak azokat a vezeték neveket vettük, amelyekkel kettőnél több háztartásban éltek, ritkának /a szó szigorú értelmében/, amelyeknek csak egy, legfeljebb két háztartásban voltak viselői. így haladva végig név sorunkon, 452-őt /44,27 %/ találtunk gyakorinak és 569-et /55,73 %/ ritkának

, azaz egy vagy két háztartásban előfordulónak. A gyakoriságnak természetesen különböző fokozatai állapíthatók meg. Adatainkat mórlegelve úgy tünt, hogy az általunk tanulmányozott vezetéknevek három csoportba foghatók: 1. a gya kori, 2. a közepesen gyakori vagy gyakoribb és 3. az igen gyakori vagy leggyakoribb nevek csoportjába. Gyakorinak azokat a vezetékneveket véljük, amelyek legalább 3, legfeljebb 14 háztartósban használatosak, az utóbbiak egyenként 0,25 %-kal részesednek a háztartások összességéből, s ez az érték alkalmas arra, hogy lezárja az elő csoportot. Innen elindulva logikus-