Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

ban átadta Péter bátyjának, s újból Budapestre ment, hogy egyúttal a Gyógynövénykísérleti Állomáson lévő laboratóriumában nyugodtabb körülmények között folytathassa a hozam további fokozására irányuló kísérleteit. Sajnos, csak pár hétig dolgozhatott, mert halaszthatatlanul sérvműtétnek kellett magát alávetnie. A műtét sikreült, de a szövődményként fellépett orbánc kapcsán 1936. január 29-én váratlanul meghalt. A zseniális magyar gyógyszerkutató életét tehát — paradox módon — kórházi fertőzés (iatrogen ártalom) és olyan betegség oltotta ki, amely 40 év távlatában jóformán jelentőséggel sem bír. Sajnos azonban, akkor még nem voltak használatban a szulfonamidok sem és nem tudták jól gyógyítani az erysipelast. Kabay így csupán 40 évig élt, s gyógyszerészként pedig röpke 13 éve adatott a munkálkodásra. Mégis „egészen nagyot és maradandót alkotott!" — miként halálának 20. évfordulóján Tiszavasváriban mondotta Bognár Rezső Kossuth-díjas akadémikus. Valóban, Kabay neve egybeforrt találmányával és szülőfalujával, s a Kabay-féle eljárás alapján az addig értéktelennek tartott kicsépelt mákszalmából, illetve mákgubóból az arannyal egyenértékű gyógyító alkaloidákat gyártanak nemcsak Tiszavasváriban, hanem az egész világon. A mákgubóval szimbolizált Alkaloida Vegyészeti Gyár egyik rendkívül fontos exportüzemünk, ahol ma már nem egyetlen, hanem tizenhat gyógyszerész dolgozik, sok egyéb szakemberrel együtt. Még él néhány régi munkatárs, akik nagy szeretettel, nosztalgiával emlékeznek Kabayra, a kiváló emberre és főnökre is. Ennek is szerepe van abban, hogy a szülőfalu változatlanul nagy szeretettel ápolja legnagyobb fia emlékét. Kabay halálának 10 éves évfordulójára a szülőházat díszes emléktáblával jelölte meg Büdszentmihály község (fecit: Boldogfai Farkas Sándor, 1946). Minden ilyen törekvés egyik lelkes támogatója: egykori munkatársa Varga János, aki a gyár első munkásigazgatója volt. A közeli Hajdúnánáson 1953. január 28-a óta emléktábla utal a volt Kabay Péter-féle, „Reményhez" címzett patika falán Kabay János pályakezdésére. Az általános iskolát Tiszavasváriban ma „Kabay János" Általános Iskolának hívják, az Alkaloida Gyár udvarán 1956. szeptember 16-án gyönyörű, egészalakos álló bronzszobrát (készítette: Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész) avatták fel és sok emléket őriz a gyár üzemi múzeuma. Ma a gyár utcájának is Kabay a névadója. Kabay Jánost régebben megfestette Boross Géza. De sikerült festményt készített róla a szülőfalu egyik tanítója: az amatőr festő, Urbán Béla is. Legújabban pedig Gádor Emil készített szép festményt a gyárról (1971). A fiatalon elhunyt kiváló gyógyszerészről szép plakettet is készített 1956-ban Boldogfai Farkas Sándor. Ügy gondolom azonban, hogy Kabay nemcsak világhírű gyógyszerészkutató volt, hanem mindenekelőtt a hazai tehetség és akaraterő megtestesí-