Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

KÁVÁSSY SÁNDOR: ISMERTETÉSEK A RÉGI SZATMÁRRÓL II. közlemény* 3. SZATMÁR VÁRMEGYE Kari Gotílieb von Windisch: Geographie des Königreischs Ungarn II. Pressburg, 1780. 155—167. 1. Latin nevén: Comitatus Szatmariensis, németül: Satmarer Gespanschaft. Meglehetősen nagy kiterjedésű, hosszúsága a 15—16, szélessége pedig néhány helyen a 12 mérföldet is eléri. Nevét Szatmár szabad királyi városról kapta, északon Bereg és Ugocsa, keleten a Kővári kerület (értsd: Kővár vidéke — K. S.) és Közép-Szolnok, délen Kraszna megye és Bihar, nyugaton Szabolcs vármegye határolja.

m Legnagyobb része sík, földje azonban a sok homokos terület miatt éppen nem a legtermékenyebb. Mégis a gabonaneműek, különösen pedig a tengeri, vagy törökbúza szerfelett jól teremnek. Nincs hiány a fán érő és kerti gyümölcsösökben sem, ám a szarvasmarhatartást nem a legnagyobb arányokban űzik. Annál nagyobb gondot fordít a lakosság egy része a szőlőtermelésre, amely kitűnően válik be és módfelett olcsó. A hegyeken és dombokon a legtöbb helyen szőlő díszlik, nagy kiterjedésű erdők vannak, amelyekben sokféle vad tenyészik. A hegyek közt a legfontosabbak a Bikkoldal és a Fekete-hegy, és a legtöbb hegyen gazdag érclelőhelyek vannak. Aranyat éppúgy bányásznak itt, mint ezüstöt, és sok egyéb mellett rezet, cinóbert, antimóniumot, illetve ként. A megyét öntöző folyókban meglehetős bőséggel találni halat, különösen a Szamosból fognak ki sok heringet, aminek — mivel hiányzik a tengeri só — nem a legjobb az íze. 121/a * Az I. közleményt ld. Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás III—IV. Szerk.; Gyarmathy Zsigmond.: Nyíregyháza, 1982. 9—92. 1.