Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

den Krisztusban hivónek, aki e leveiet olvasni fogja üdv az Úrban. Amit a királyi hatalom megerősíti, annak szilárdan meg kell állania. Mindenkinek, jelenleg élőknek és későbbieknek e sorokkal akarjuk tudomására adni, hogy a mi lampértházi keresztyén vendégeinek elébünk járulván, buzgón kérték tőlünk, hogy azt a szabadságot, amit mi nekik Lampertháza felől engedtünk, örökösen adtunk és adományoztunk, kiváltságlevelünk ál^al méltóztassunk megerősíteni. Amely szabadságnak tartalma ez: Hogy e helyre az emberek biztonságban jöjjenek és amikor akarnak elmenjenek, mindenkor, minden javaikkal, saját hasznukra készített eladni valóikkal egyetemben. Ezen felül a mi udvarbíróink törvényszékére — hármat, a vérontást, a tolvaj lást és emberölést kivéve — semmiben se kényszeríttessenek, hanem minden más perükben a falunagyuk ítéletét hallgassák meg. A három ítélettől is tudniillik a bírság harmadrésze a falu bírájának járjon. Tizedüket pedig gabonából és borból adják meg a papjuknak, akit maguknak választanak. Egyházuk pedig az esztergomi érsekséghez tartozzék és legyen kivéve egyéb joghatóság alól. A plébánosnak 50 telek után adjanak egy márkát, és amikor sorra kerül, hárman adjanak ebédet és vacsorát egy napra, és az év többi részében többet nem tartoznak fizetni, hacsak nem Szent Mihály napján minden porta után két fontot. Amikor a királyi adót az egész országra kivetik, ők is kötelesek a rájuk eső adót kifizetni. Az ide összegyülekezett bármilyen állapotú és nyelvű emberek egy azon szabadsággal éljenek. A nevezett föld, mind a hegyek, mind a völgyek, valamint a vizek haszonvételei pedig ezek: amennyire csak elérnek sertéseikkel a Bereg erdőig egy nap alatt, használják, hogy akarják és építésre fát is vághatnak. Ha bárki a lakók közül örökösben megfogyatkozik, azaz nincsen fia vagy leánya, az esetben az alispán annak javaiból semmit sem foglaljon el, hanem bárki számára — akinek akarja — legyen szabadsága adományozni, vagy elküldeni. Piacuk legyen szombati napon és sem a vevők, sem az eladók semmi többet nem tartoznak fizetni, mint minden egyes szekér után egy dénárt. A hozzájuk érkező alispánunknak májusban adjanak egy napra egy ebédet és egy vacsorát. Ha pedig valakik az ő földjükre letelepedni akaró szabad embert zaklatnák és akadály támasztásával büntetnék, azok mi királyi székünkhöz folyamodjanak, és érezzék a mi hatalmunkat. Ennek emlékezetére adjuk jelen levelünket. Kelt az Úrnak 1247. esztendejében."

30 Hanem ez az oly nagy hírű, oly nagy fénnyel épült, igen jeles, szerfelett magas tornyú és órával is ékesített bazilika — amely több mint egy évszázadon át az a katolikusok birtokában volt —, amelyet a lengyelek, akik Rákóczi György hadjárata miatt 1656-ban a Beregszászra tett beütésük alkalmával felgyújtottak és megégettek — ma is rémítget siralmas pusztulásával, és ma már legnagyobb része a végső pusztulással fenyegető rom-