Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Orosz Szilárd: Adalékok a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Szabolcs és Szatmár megyei szervezeteinek megalakulásához és tevékenységéhez. (1944–1948)

OROSZ SZILÁRD: ADALÉKOK A MAGYAR NÖK DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉGE SZABOLCS ÉS SZATMÁR MEGYEI SZERVEZETEINEK MEGALAKULÁSÁHOZ ÉS TEVÉKENYSÉGÉHEZ (1944—1948) 1944—45-ben kevés volt azoknak a lányoknak, asszonyoknak a száma, akik tudatos cselekvéssel és tervekkel készültek az új világra, de igen sokan voltak olyanok, akik változást akartak. 1944. november első napjaiban a felszabadult Szegeden Antifasiszta Dolgozó Nők Szövetsége néven alakult szervezet. Többen viszont a kapukat egészen szélesre akarták tárni és ezért demokratikusabb elnevezést kerestek, így született meg a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), 1944 decemberében Orosházán, 1945 januárjában Zuglóban bontott zászlót az új szervezet. 1945. január 28-án Debrecenben megalakult az országos szervezet, 1945. február 18-án pedig Budapesten a mai Gorkij fasoriakkor Vilma királyné) egyik elhagyott a németek által istállónak berendezett villájára kiszögezik az „MNDSZ — Országos Vezetőség" feliratú táblát. A szervezet hangsúlyozottan politikailag elkötelezettnek vallja magát. Elkötelezett a következetes demokratizálás és antifasizmus oldalán, mégpedig a lehető legszélesebb körű nemzeti összefogás jegyében. „Bátrak leszünk — olvassuk az első kiáltványban — mint volt a németek ellen Munkács várát védő Zrínyi Ilona; iskolát fogunk építeni, mint Lorántffy Zsuzsanna, az elnyomottak felszabadításáért fogunk küzdeni, mint küzdött a jobbágyok felszabadításáért Varga Katalin, tanulni és tanítani akarunk, mint a nagy nőnevelő: Teleki Blanka és Veres Pálné, küzdeni akarunk a nők egyenjogúságáért, mint ahogyan küzdöttek a hódmezővásárhelyi parasztasszonyok a nők választójogáért és később minden emberi jogért; tántoríthatatlanok leszünk, mint a Schweinitzer—Hetényi rendőrség kínzókamráiban halálosan meggyötört de meggyőződésében meg nem ingatható Martos Flóra."

1 Aranyosi Magda írta meg a jövő egyenjogú asszonyának boldog, tartalmas életét felvázoló programot, amelyet „Az asszonyokhoz" című brosúrában ki is adtak. A legfontosabb feladat a felhívás meghatározásában: „Első gondunk legyen, hogy férjeink oldalán kiirtsuk a németeket, a nyilasokat, a bujkáló reakciót hazánk földjéről. De lássunk hozzá ugyanakkor a romok eltakarításához, s tatarozásához, az ugar feltöréséhez. A sebeket is be kell kötöznünk. Otthont kell adni az árváknak, kenyeret az éhező gyerekeknek. Űj födelet kell húzni az iskolákra. Szorgos asszonykezek nyúljanak minden munka után, fogjanak meg minden szerszámot; az ecsetet éppúgy, mint a gyalut, a tűt éppúgy, mint az eke szarvát.