Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

saságában levő Kis Albert vezetése alatt álló 200 gyalogossal és 50 lovassal, Munkács síkságára leszállott és a városban elszállásolta magát. Első gondja volt, hogy a gróf Auersperg parancsnoksága alatt 500 gyalogosból álló várőrséget meghódoltassa. E célból, jól ismerve a vár fekvését, megfelelő intézkedéseket tett. Mikor azonban bizonyossá vált a hír, hogy a Montecuccoli vasas ezred Ungvárra érkezett, nehogy az ügyet veszélyesnek tegye ki, seregének egy részét a várostól mintegy 2 mérföldre eső Szentmiklós várához küldötte, ő maga pedig a Latorca folyón, — amelynek gázlóját egy közkatona megmutatta — átkelt, és a szentmiklósi várban katonaságával egyesült. Nehogy elvágják a visszavonulás útját, erőltetett menettel a három Latorca völgy közül az egyikén, a nagyobb és kisebb Pinye nevűn át, a lengyel határon fekvő Zavadka mezővároshoz ment. A németek, — a győzelem után fellelkesülve, — a vár ágyúinak védelme alatt tábort ütöttek, mert nem látták tanácsosnak Rákóczit a hegyek között üldözni. A balszerencsét elkerülve, június végén a Tiszamenti síkon összeszedett zsákmánnyal megterhelt lovasok a vár és a Montecuccoli ezred szemeláttára fényes nappal Rákóczihoz vonultak és vele Zavadkánál egyesültek. Nem sokkal aztán gróf Bercsényi is, miután Varsót elhagyta, a kiovi palatínus által hozzávezetett 2 század oláhval, és a Visnoveczky herceg által zsoldba fogadott más két századdal szintén csatlakozott hozzája. E megszaporodott sereggel Rákóczi leszállott a síkságra, a Montecuccoli ezredet a Borsóvá mögött hagyva. A hírszerzőktől ekkor megtudta, hogy Bereg és Ugocsa megyék nemessége Szatmár várának 100 főnyi őrségével és a Montecuccoli ezredből való ugyanannyi lovassal Tiszabecs mezővárosánál áll, az említett megyék főispánja, Csáky István parancsnoksága alatt, és az a szándékuk, hogy őt megakadályozzák a folyón való átkelésben. Elhatározta, hogy megtámadja őket és a távolságot nagy gyorsan megtéve, a következő, igen esős éjszakán Beregszász mellett a lovassággal rajtuk ütött. Itt azt is megtudta, hogy csak 25 német és ugyanannyi magyar lovas kelt át a folyón; elhatározta, hogy a német gyalogosok által őrzött hidat hatalmába keríti, de mivel nagyszámú német és magyar csapat közeledett, tanácsosabbnak vélte, hogy a gyalogsága odaérkezéséig az összecsapást elhalasztja. Mihelyt azok oda érkeznek, összefogva, egyesített erővel az ellenséget megtámadja, annak egy részét a vízbe fullaszt ja, másrészét levágja vagy elfogja. A csata közben a Tisza mentén elfogott német kürtös a gondban levő Rákóczinál nagy aggodalmat keltett, nehogy attól az ellenség csapatai csekély számát megtudja, és alkalmat találjon, hogy az őrséget összeszedje, és a Munkácsnál állomásozó Montecuccoli ezrednek hírül adja. Ezért az esti sötétben visszavonult a szomszédos Vári mezővárosba, azzal a szándékkal, hogy az itt elfolyó Borsóvá által fedezze magát. A sáros utakon kifáradt lovasai és gyalogosai már pihenőre tértek, amikor a