Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

róságot vegyek karácsonyra. Akartam mondani, hogy bár számlánkat most nem tudom még rendezni, ezt most készpénzzel fizetem, de nem volt alkalmam rá. A vevők jöttek és mentek, de velem senki sem állt szóba. Égő arccal, zsebemben szorítva a kis pénzt, hagytam ott az üzletet. Otthon János felkapott a karjaiba, megpörgetett a levegőben és mondta: „Ne búsulj Iluczim, én mindent jóvá fogok tenni Neked." Lezártuk a gyárat, lakást és felmentünk Pestre, és ott húztuk ki Mamáéknál a telet. Most János újra felvette a harcot az állammal, hogy be nem tartott ígéretüket jóvátegyék. Végül is beleegyeztek, hogy az üzem életképességének bizonyítására mód adassék. De persze ez az állammal nem megy gyorsan. 1930 tavaszán mégis visszamentünk a néma, kihalt gyárba, a nyomorúság is jobb otthon. Nem is maradhattunk tovább Mamáéknél sem, mert sógornőm meghalt és a tízéves kisfiúk, Berciké diftériában Nagymamánál kellett, hogy feküdjön. A munkások elő-elő jönnek reménykedve, nem panaszkodnak, de kiéhezett arcukról, kopott ruházatukról szemünkbe vág a vád. Nem is nyugszik Apátok, az útiköltség valahogy előkerült, s megy újra Pestre krajcár nélkül. De nincs hol lakni, úgy vetődik egy-egy régi baráthoz, távoli rokonhoz, néha az utcán tölti az éjszakát. Gyalog jár be Pesterzsébetről, Budafokról a Minisztériumba. A cipőtalpa lyukas, vékony öltönye kopott, így kellett jelentkezzen az üzleti tárgyalásokra. Végül is nem bírom tovább és én is feljövök Pestre. Titeket Péter bácsiékra hagyva. Egy hónapos szobában meghúzódva várjuk sorsunk eldöntését. De milyen boldogság, hogy együtt lehetünk, már nincs is semmi baj, és bizakodva nézünk a jövő elé. Sok utánajárás és előszobázás után végül is sikerült a Honvédelmi Minisztérium pártfogását megnyerni. Az állam fog adni 15 ezer pengőt, a múlt évi anyag „bérfeldolgozására". Ekkor kapcsolódott be a vállalat ügyeibe Wendler Miklós, valamelyik pénzcsoport, amelylyel tárgyaltunk, küldte le Szentmihályra a könyvek átnézésére. Állás nélkül, pénz nélkül, hányódott ö is Pesten. Megegyeztek, hogy Wendler Pesten fog utánajárni az ügynek, mi meg mehetünk vissza a gyárat megindítani. Ez volt a kezdete a pesti irodának. 1930 augusztus. Próbaüzem. Minimális költségekkel megindul újra a gyár. Az 1930-as év már termelésre elveszett. De így is boldogok vagyunk, hogy dolgozhatunk. Alig pár munkásunk van. Zsuzsanna végez minden házimunkát. Mi éjjel-nappal a gyárban vagyunk, mindent magunk csinálunk. Nincs mérnök, nincs laboráns, vagy gyakornok. A gyerekek — kis aprószentek — magukra hagyatva kóborolnak a gyárudvaron. Két kis elhanyagolt vadóc — csak az őrangyalok vigyáznak rájuk. De most a harmadiknak van a legnagyobb szüksége ránk, minden per-