Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

ság volt, mikor először választottuk le ammóniával az „ első morphint'*. Természetesen mennyiségi kitermelésre kevés alapot nyújtott ez a fél hold, de az eljárás egészséges volt! Ekkor jött a szabadalmaztatás. János kettőnk nevén akarta, de én nerc engedtem; én csak asszisztense voltam, kezére jártam, jegyzeteket vezettem. A Kabay-család viszont szerette volna Péter nevét belevenni, de ez sem lett volna helyes. Ami találmány volt az első ötlettől, a minden precedens nélküli kidolgozásig, ami zsenialitás a megoldásban, az kizárólag és teljesen az Ö munkája volt, s ez az egyetlen, amit senki soha el nem vehetett Tőle. Mikor a nagy izgalmak közt a találmány meg volt (a „zöld" eljárás, a zöld mák használatával), újra Szentmihályra mentünk nyári szabadságra. János úgy érezte, hogy szülőfalujában kell nagyban a morphingyártásba kezdeni, s megkezdődött a gyáralapítás munkája. A Részvénytársaság be lett jegyezve „Alkaloida Vegyészeti Gyár Büdszentmihály" néven, ha jól emlékszem 100 000 pengő (?) alaptőkével. (Nem tudok részletekre emlékezni, azt hiszem a Földművelésügyi Minisztérium pártfogása révén az állam forgótőkét adott.) Számunkra a szabadalom lett felértékelve alapítványi részvényekben, melynek fele Péter nevére ment anyagi segítsége ellenértéke képpen. Ezenfelül ő is és Jóska sógorom is hozzájárultak bizonyos összeggel, két sógornőm is kisebb összegekkel, s egyes szentmihályi barátok, egy-két gazda, Hörömpő helyi gyógyszerész és mások jegyeztek részvényeket.

10 A gyártelek a vasútállomással szemben lett megvéve, az építési alaptervek elkészültek. A gépi berendezés terveit mind János készítette el. Lázas, idegőrlő hónapok közben augusztusban tudtam meg, hogy újra gyermekáldásnak nézünk elébe. Tudtam, hogy nehéz idők elé nézünk, de öntudatosan ajánlottam fel magam a gyár sikeréért. Nekem nem tetszett az a gyors tempó, ahogy minden haladt, szinte viszszavonhatatlanul. Ügy éreztem, még kellene várni, újabb, pontosabb kísérleteket csinálni, a gyári feldolgozás csak más, mint egy tenyérnyi laboratóriumban végzett kísérlet. Nem attól féltem, hogy nem jó az eljárás, nem is, hogy mi ketten feladjuk szép biztos állami állásainkat, de mások, kis emberek, félretett pénzűket beleadják és rajtunk fog múlni a jövő. De szólni nem lehetett, mindenki, az egész család, nálunk idősebbek, tapasztaltabbak vakon bíztak, s nem győzték eléggé sürgetni a tempót. így én is megnyugodtam. Októberben abbahagytam a munkát, a Gyógynövénykísérleti Intézetben. Vesebajom újra jelentkezett, s ezen az alapon nyugdíjaztak 10 évi állami szolgálat után. A nyugdíj kicsi volt, de később voltak hónapok, mikor az volt minden jövedelmünk. 1927. január elején leköltöztünk Szentmihályra. A gyárral egybeépülő la-