Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Margócsy József. Az anarcsi Czóbel család iratai

d) Ha végül a többi, már tömegüknél fogva is figyelemre méltó levelek íróit vesszük sorra, akkor Teleki Sándornévál kell kezdenünk vizsgálódásunkat. Levelezésükről már volt itt szó: feldolgozásuk részben már megtörtént: a múlt századbeli kétoldalú levelezés elemzése, ismertetése. A nagyobbik mennyiség, amelyik az OSZK-ban található, azonban még feldolgozatlan. Pedig az elmélyültebb vizsgálat megvilágíthatná kettőjük eltávolodásának reális okait: ahogy az egyre magányosabb, Anarcsa ill. szinte kizárólag rokoni körbe zárkózó, öregedő Minka mind kevésbé ért szót egy évtizeddel fiatalabb, régi barátnőjével. Aki ugyan özvegyen szintén nem él már a régi gondtalan viszonyai között, de mégiscsak fontos szerepet tölt be haláláig a főváros, az ország irodalmi életében, társaságaiban. — És ugyanebbe a ,,körbe" tartoznak Wohl Janka, Pékár Gyula (és felesége), Endrődi Sándor, Malonyay Dezső (és mások) irodalmi levelei, nem is beszélve a Justh-tól örökölt francia íróbarátnak, PoZignacnak 104 leveléről. Minka törekvéseinek, vágyainak, elgondolásainak megannyi hű „tükre" ez a sok válasz az ő leveleire. Figyelemre méltó levélíró távoli rokon a szomszédos Mándok úrnője, gr. Forgách Lászlóné b. Sennyey Elza (1856—1937). Ezekből jól nyomon követhető a sokszor magányos, elszigetelt, máskor meglehetősen nagy társasági élettől zajos vidéki, úri lakoknak, kúriáknak sajátos, belterjes, exkluzív életmódja, — s az az eltávolodás is, ahogy a fiatalon még nagy kedvvel bálozó Minka egyre kevésbé találja már helyét Mándokon és a hasonló társaságban. (Párhuzamosan olvasandók Minkának Justhoz írt levelei vagy napló jegyzetei is.) Az akkori Nyírbaktához (Baktalórántháza) kapcsolódik egy másik nagyobb levéltömeg dátumozása. Az idősebb Degenfeldné Eveline-nel levelezett, leánya pedig Minkával, — főleg már abban az időben, amikor D. Berta férjhez ment b. Podmaniczky Gézához s Kiskartalról írt, ahol egyébként Büttner is nagyon meleg, megértő otthonra talált. A legtöbb levél, természetesen a nagyőriek és az anarcsiak egymásnak írt beszámolóit tartalmazza, továbbá a Vay-ági rokonok, unokatestvérek írásai. További tanulmányozást igényelnek a papi b. Horváth család, a honvéd tábornok Leiningen családja, az 1870-es évek nyomasztó anyagi gondjai idején a Lónyay család (főleg János, ill. Albert és Menyhért), a sárközi Vécsey család (1865—1900 közötti), vagy az Ivánka ill. Sennyey távolabbi rokoncsalád tagjainak itt összegyűlt írásai. Máskor, természetesen, egy-egy levélíró egyetlen ránk maradt levele tartalmazhat (és tartalmaz is) érdekességet, tájékoztatást a Czóbel családról, arról a korról, életmódról, amelyben anarcsi ismerőseink és családtagjaik, rokonaik éltek. Bízom abban, hogy legközelebb már magam is szolgálhatok e részletkérdésekben is tájékoztatással.