Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Margócsy József. Az anarcsi Czóbel család iratai

5. Az iratanyag nagyobb része kapcsolódik valamilyen szempontból Czóbel Minkához, az írónőhöz. Ez alkalommal azonban nem az ő életének és munkásságának jellemzése, méltatása látszik szükségesnek,

23 hanem azoknak a lehetőségeknek rövid ismertetése, amelyek az iratokban rejlenek és kutatásra várnak. Elöljáróban egy példát, Minka egy levelét. Előzménye Szinnyey Józsefnek 1892. február 2-i felkérése. A nagyra méretezett írói adatgyűjtemény szerkesztője kéri, hogy a „Tisztelt Nagysád" lehetőleg „sürgősen küldje" életrajzi adatait, mert hamarosan következik a C-betűs füzet megjelentetése.

24 Minka hosszas töprengés után válaszol, de még a levél kézhezvétele napján. Másnap meg is írja Justhnak, hogy mi a véleménye a dologról.

25 A levél teljes szövegének közlését azért látom indokoltnak, mert a visszahúzódó, vidéki magányából és elszigeteltségéből csak alig két éve kilépett, akkor 35 éves leány eme „bemutatkozása" tartalmazza legfontosabb, ekkorra már kialakult művészi elgondolásait, álláspontját. Jellemző módon érinti azokat a családi adatokat is, amelyekre — olykor csak egy-egy verscímben, máskor részletezőbben — szívesen vissza-visszatér, későbben is. Ugyanakkor ráismerhetünk energikus gondolkozására, tárgyszerű fogalmazására, pontosságára is, — mely főleg prózai írásainak sajátossága. A levél: „Anarcs, 892. II. 3. — Tisztelt uram!

26 Fogadja köszönetemet megtisztelő soraiért. Valóban zavarba hoz azon rámnézve oly hízelgő kívánsággal, hogy életrajzomhoz adatokat küldjek be. Életem körvonalai nagyon egyszerűek. Azon néhány hónapot kivéve, melyet szüleim, Czobel Imre cs. és k. kamarás s neje gf. Vay Eveline, neveltetésem miatt velem évenként városban töltöttek, itthon, szülőhelyemen nevelkedtem. Néhány út még Délfranciaországba, Olaszhonba, Austria Tyrol hegyei közé, ez minden mit életemről feljegyezhetek. Többet mondhatok már valódi életemről: művészi fejlődésemről. Családom minden ágában mutatkozott időről-időre a szenvedély a művészet s irodalom iránt. Legerősebben dédatyám Orczy Lőrinczben. Én magam, mióta visszaemlékezem, mindig írtam, többnyire verseket, magyar, német, francia vagy angol nyelven. Később lefordítottam Madách Az Ember Tragédiáját németre s néhány költeményét Petőfinek angolra. Aztán leírtam mindent, mit éreztem, de azt már magyarul. Sohasem gondoltam, hogy irodalmi termékeimet valaha kiadhassam. Rajongásom a művészetért túl őszinte volt, igényeim az irodalom terén túl nagyok, semhogy a magam verseit nyomtatásra érdemesnek tartottam volna. Természetem megköve-