Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Adattár - Kereskényi Miklós: A kállói vár inventáriuma 1664-ből
igényelték, a gyorsan megkötött béke ugyanakkor lehetővé tette a leltár elkészítését. A forrás keletkezésének körülményei tehát egyértelműen alátámasztják annak hitelességét. A forrás tartalmi elemzését a Szállásföldek létezésének bizonyításával kezdtük és azzal is folytatjuk. Ha más források alapján is ki tudjuk mutatni a szállásföldek létezését az 1664-et megelőző időkben, az egyben az Inventárium megbízhatóságát is alátámasztja. Mérges István, a várbeli katonák tisztje 1642. március 24-én kelt végrendelet több, de hitelesített másolatban is megtalálható. 55 A végrendelet autentikus. Ezt a tanúk nevei is bizonyítják, akik között találkozhatunk a már említett Biró György nevével, akiről joggal feltételezhetjük, hogy 1652 körül már nem élt, Bábaj János nevével, a család kallói létezésére már utaltunk. A Barkócziak birtoklását — Barkóczi Lászlónak „Generális Commendáns Uramnak" legszebb lovát és aranyos kardját ajándékozta Mérges István — Makkai László a már említett forrásközlésében bizonyítja. 16 A végrendelet harmadik pontjában többek között ez áll: „a Kállai nagy folyáson túl valamely földek, aki is határos Félegyházi és Butkay földdel, mely is a p/rae/sidi/um katonáknak adódott az 1617 dik esztendőben, amelyet a p/rae/sid/i/um katonák felosztottak egymás között". A végrendelet végére pedig az akkori nótárius a szállásföldek megszerzésének rövid történetét jegyezte le. Eszerint Butkay Annát a török fogságából kiszabadító böszörményi, dorogi, hatházi, nánási hajdúknak és a kallói vitézeknek hálából és a „sebbe esett" 189 vitéz fájdalomdíjául adományozták a földterületet. A katonák feltehetően 1500 Ft-ért és 9 „Öreg Cseber" borért megvásárolták a hajdúktól. 17 A szántóföldi gazdálkodásra utaló egykorú forrásokat nem ismerünk. A század végéről származó híradások szerint a határt valóban három nyomásra osztották fel. A forgóföldek pontos helyének azonosítása a rendelkezésre álló anyag alapján nem lehetséges. A földrajzi nevek szerepe fontos a bizonyításban, mert az elnevezések sokszor évszázadokon keresztül sem változnak. Az Inventáriumban szereplő „Gát", „Ladány", „Szállásokra menő utak" neveivel a 18. századi forrásokban is lépten-nyomon találkozhatunk. 18 Az Inventáriumban feltüntetett földterület nagysága feltehetően nem pontos. A leltározó is csak körülbelüli (circ, circiter) nagyságukat határozta meg. Szerencsés véletlen, hogy az adatfelvétel az „új kenyér ünnepén" készült. Erre az időre, ha a betakarítást semmi rendkívüli esemény nem zavarta, az aratás már befejeződött. 1664-ben nem ezen a területen folytak harcok. Az Inventáriumban is csak az 1663-as évben említették a török dúlását, amelynek során felégették a majort és elhajtották az állatokat. A conscriptornak lehetősége volt, hogy a szántóterület bemondott nagyságát a betakarított termés mennyiségével egybevesse, s ezáltal ellenőrizze. Ezért úgy véljük, hogy a megadott értékek elfogadhatók.
