Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története
nek. — A nyíregyházi tanítóképző szervezői tudták ezt. A népiskolák fejlesztése érdekében kívánták magát az „oskolai tanítókat képző" iskolatípust megszervezni a kerületben. Érthető, hogy különös gonddal körvonalazták a „tanítókat nevelő tanítók" legfontosabb tulajdonságait és azokat a követelményeket, melyeknek a szeminárium jövendő igazgatójának, oktatóinak meg kell felelnie. Igényesek akartak maradni a kiválasztásban is. A tanítók szerepét inkább túlértékelték, mint lebecsülték. Vandrák a szeminárium működésének első és legfontosabb tényezőjeként az igazgatót említi: „Egy talpraesett, ügyes, energicus igazgató, vagy directortól függ az egész." 133 1845-től a szervezésnek is a legnagyobb gondot az igazgató kiválasztása jelentette. Ez időszakban megfigyelhető, hogy a tanítóválasztás problémájának megoldására tett erőfeszítések elvonták figyelmüket egyéb szervezési feladatokról, vagy indokolatlanul mellékessé tették azokat. Az intézet képzési céljai és tartalmi feladatai determinálták a szeminárium oktatóival kapcsolatos kívánalmakat. A tanulmányi rend kérdéseiről és a képző tanárairól — számukról, feladataikról, fizetésükről — egymással összefüggésben tárgyaltak. így a tanárválasztás tanácskozásain készült jegyzőkönyvek — a tantárgyi és a tanulmányi rend ismeretének hiányában — következtetésekre adtak módot a tervezett tantárgyak, tananyag tartalmi sajátosságaira is. Az 1839-ben készült tervezetben „alkalmatos tanító"-ról szóltak. Ez ,,... a három tanító alig taníthatván minden szükségeseket ..." ezért „ ... azon iskola tanítói mellyhez talán csatoltatandik ezen intézet, illendő tiszteletdíj mellett némely tárgyakat ... adhatnának elő ..." A három önálló tanító közül az „egyik a methodicát, másik a philológiát, harmadik a szent zenét s éneklést tanítandván." A tanárok közül aki a metodikával, tehát a pedagógiai ismeretekkel foglalkozott volna a szeminárium „első tanítója" és a legmagasabb fizetést kapná. Ezzel is kifejezték ezeknek a tárgyaknak a szerepét a képzésben. Az igazgatói feladatokat azonban az „anyaiskola" vezetője látná el. Az 1840-ben, a kerületi gyűlés határozatával megerősített tartalmi és szervezeti alapelvekben a „három rendes tanító" közül „a két első az elméleti s gyakorlati ... kiképzéssel" foglalkozzon, a harmadik az ének-zene oktatással. Az önálló és szakjellegű iskola elvének érvényesítéséből szükségszerűen következett, hogy tanítóinak az elméletben és a tanítás gyakorlatában egyaránt jártasnak kell lenniök, hiszen egy-egy szaktudománynak nemcsak az elméletét oktatják, hanem a tanítási gyakorlatát is ők kell hogy vezessék. Nem külön az elmélettel és külön a gyakorlattal foglalkozó pedagógusokról volt tehát szó. A. két első tanító fizetését is azonosnak tervezték.
