Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története
umok tanárainak fizetését már évek óta javítani kellene stb. Gazdasági szempontból ésszerű javaslat tehát, hogy a nyíregyházi képzőre összegyűlt ajánlásokon azon líceum tanárainak bérét rendezzék, ahol már 1842ben megkezdődhetne a tanítóképzés. Egyszerre oldódott volna így meg rövid idő alatt két fontos probléma. Az „önálló képző létesítését támadó gondolatok kifejlődését" a gyűlésről tudósító Geduly Lajos „megfoghatatlan módon" jelentkezőnek tartotta. Ezek a törekvések és elképzelések azonban nem ekkor és nem Iglón „fejlődtek ki", hanem a szeminárium létesítésének elhatározásától kezdve mindig is éltek. Felerősödésük és újbóli nyílt jelentkezésük 1842-ben öszszefüggött a magyar, illetve szlovák nyelvűségért harcoló csoportok küzdelmének pillanatnyi politikai helyzetével. 1842 tavaszán erőteljes aktivitás jellemezte a szlovákság mozgalmát. Májusban Jozeffy vezetésévei egy küldöttség vitte a királyhoz folyamodványukat, melyben beszámoltak és panaszt tettek az országban folyó magyarosításról, a szlovák lakosság „gyanúsításáról, üldöztetéséről". A folyamodvány szövegét előbb köröztették is a kerület szlovák egyházközségeiben, aláírásokat gyűjtöttek. A panaszlevél szövegében Nyíregyházát név szerint is megemlítették, mint ahol „ . . . a szláv isteni szolgálat megmagyaríttatott... az elemi iskolákban már a vallás is magyarul kezdett taníttatni. És midőn Jozeffy superintendens ez ellen tiszte szerint kikelt, azt neki a túlbuzgó magyarok rossz néven vették". 125 1842 májusában a Nyíregyházát ellenzők alkalmasnak ítélhették meg a helyzetet arra, hogy elérjék a tanítóképző más városba szervezését. A gyűlés politikai erőviszonyainak számukra kedvező alakulását jelezhette, hogy a szuperintendens-választás módosítására tett hegyaljai javaslatot (ne élete végéig válasszák a szuperintendenst), a hegyaljaiak kivételével egységesen elvetették a követek. Az erre vonatkozó határozatot és az ezzel kapcsolatos vitát a tanítóképző ügyének tárgyalása előtti sorszámmal jegyezték be a jegyzőkönyvbe. A tanítóképző felállítása körül kipattant vitához tehát csak alkalmat szolgáltatott a nyíregyházi egyház gyors, és a kerületi gyűlés engedélye nélküli ház vétele, a gazdasági problémák. A képzőt Nyíregyházán felállítani kívánók szempontjából „kedvező fordulatot adott a dolognak", hogy Draskóczy Sámuel „ . . . oda nyilatkozók, ... ha a kerületnek a háznál valami kára lenne, azt ő kész a magáéból pótolni . . .". Ezután ,, . . . a ház megvétetni, s seminárium körüli lépések hathatósan folytattatni s az egész a többi superintendenciákkal is közöltetni és ők is velünk kézfogásra felhivatni rendeltettek" 126 — Elhatározták, hogy a házat ,, . . . míg a tanítás kezdődhetik, kibéreltetik". Már a gyűlésen kifizették a nyíregyháziaknak a ház árát is. 127
