Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

kei (Hudák György tanító); 1843-ban népiskolai könyvtár alapítását határozták el; ugyancsak 1843-ban két új iskolaépületet is átadtak (ekkor volt a fent említett ünnepség); a tanítók közül Nagy Sámuel „többrendbeli nevelést és oktatást tartalmazó munkát írt magánhasználatra"; 1842től — megjelenésétől — járatták az Evangélikus Egyházi és iskolai Lapokat; két képviselőjük is részt vett a zay—ugróci tanácskozáson stb. — Annak a tanítóságnak, amely a felsorolt eredményeket elérte, legjellegzetesebb egyéniségei már 1840-ben Nyíregyházán tanítottak: Kollman Sámuel, Nagy Sámuel, Tregjár Pál, Susztek Sámuel. Valószínű, hogy Némethy ismerte őket, céljaikat. Ezért idézi az 1842-ben írt cikkében a miskolci bizottsági gyűlést ismertetve a kedvező pedagógiai és politikai feltételeket: Nyíregyházán „ . . . az elemi oktatásban legtermékenyebb gyakorlati alkalmat nyújtanak, a magyarosodás bilincseit megtörve, honunk s korunk várakozásának e részben is megfelelni..." igyekeznek.

54 A város ev. iskoláinak, tanulóinak, tanítóinak száma A tanítóképzőben elsősorban gyakorlati jellegűnek tervezték az oktatást, elméleti alapozás után. (Erről a tananyag-kiválasztás és tanulmányi rend tartalmi kérdéseinél részletesen szólunk majd.) A megfelelő „gyakorlati alkalom nyújtása", mint elvárás, nemcsak haladó pedagógusi környezetet igényelt a képzőnek, hanem elégséges számú gyakorlóhelyet, elemi iskolát is. Azt kívánták, amit Warga János a kálvinista képzőnek írt tervezetében kifejtett: a szemináriumot olyan városban kell megszervezni, ahol az egyházi iskola minden lehetséges népiskolai osztálya önálló — mai értelemben: osztott formában működik — így a szeminaristák minden osztályban végezhetnek tanítási gyakorlatot. A nyíregyházi evangélikus egyházközség „ . . . hét elemi és polgári oskolában 1100-nál több gyereket számlált" — írják a nyíregyháziak a képző városban történő felállítását kérő 1841-es levelükben. Valóban, 1841-ben 1013; 1843-ban 1349; 1848-ban 1257 az evangélikus iskolák tanulóinak a száma. 1848-ban 4 elemi, 2 felső olvasó, 2 felső polgári, 1 első és második nyelvtani és 1 harmadik és negyedik nyelvtani osztálya volt a város evangélikusainak. Egy-egy osztály tanulólétszáma nagyon nagy volt. 1848-ban pl. az alvégi elemi osztályban 281, de a lányok felső polgári osztályában is 88 gyerek tanult. Általában 7—8 tanítót alkalmaztak. 1848-ban 9 tanítója volt az egyháznak.

55 Az egyházközség anyagi támogatása A képző szempontjából nem voltak közömbösek azok az anyagi — pénzbeli és természetbeni — támogatások sem, amit az egyházközség felaján-