Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

pontjából ez másodlagos kérdés. A nyíregyháziak levele — kérésük indoklása és jelentős ajánlataik — azt igazolják, hogy őszintén kívánták a szeminárium városba kerülését. Vandrákék pedig 1840-től következetesen harcoltak azért, hogy Nyíregyházán valóban létrejöjjön az iskola^ sőt, mint írtuk: Nyíregyházát tartották a legalkalmasabbnak a többi ajánlkozó közül. Itt valósíthatja meg az intézet céljait — ahogy 1840 nyarán megfogalmazták. Több ajánlkozó is volt. Ez a nyíregyháziak leveléből is kiderül: „ . . . mint más Ekklésiák ebbéli kívánságukat már kinyilatkoztaták, úgy mi a Tettes Főtisztelendő kerület eleibe terjesztjük szíves ajánlatunkat .. .".

51 Miért tartották alkalmasnak Vandrákék Nyíregyházát, a várost és az egyházközséget, hogy a „képzőt kebelébe fogadja"? Levelekből, jegyzőkönyvekből, Vandrák és Némethy cikkeiből, a korabeli Nyíregyháza történetének feldolgozásaiból tudunk válaszolni e kérdésre. Nyíregyháza helye az egyházkerületben A nyíregyházi egyház a tiszai kerület legnépesebb egyházai közé tartozott. (1824-ben 10 521 evangélikus élt a városban. 1880-ban is a 24 102 lakosból 12 640 ennek az egyháznak tagja.) Gazdagságuk alapján szintén a legtehetősebb egyházközségek közé sorolhatjuk őket. — A kerületi gyűlésen mindig komoly befolyással rendelkeztek, és bár a hegyaljai esperesség egészében nem volt a leggazdagabb, a dobsinai egyezményből adódóan is az egyházpolitikai döntéseknél nagyobb súlyú volt a nagy hagyományokkal és történelmi múlttal rendelkező szepességi városok szava, a nyíregyházi követek szerepe, tekintélye is jelentékeny volt. Az egyházkerületben elfoglalt helyüket jelzi, hogy a városban többször rendeztek kerületi gyűlést, és a hegyaljai egyházmegye főesperese, vagy annak helyettese is gyakran a nyíregyházi lelkészek közül került ki. (így az 1840es években Farbaky Dániel nyíregyházi lelkész a hegyaljai főesperes helyettese.) A hegyaljai egyházmegye és ezzel együtt a nyíregyházi egyház aktivitása, politikai tekintélye az 1840-es években lényegesen emelkedett, öszszefüggött ez az országos reformtörekvésekben a magyar nyelvűségért való küzdelemmel, a superintendenciákban kialakult nemzetiségi harccal. (Érdekes megjegyezni azonban, hogy a tiszaiak, köztük a hegyaljaiak sem lelkesedtek a Zay-féle uniós tervekért, elsősorban a kerületi autonómia esetleges csorbításától félve.) A dobsinai egyezmény eltörlését követelő javaslatukat, Jozeffy elleni támadásukat politikai állásfoglalásuk jellemzőiként tekinthetjük. A három nemzetiségű egyházkerületben a legdélebbi, a hegyaljai es-