Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

szerint legalább 2ÖÖ, az ügyet pártoló jelentkezésére volna szükség, akik vállalnák, hogy 10 évig évente 10—10 forinttal segítik a képző felállítását. Az összegyűlt pénzt „egy bizonyos helyre kiadva" kamatoztatnák. „Illy szeren ... 10 év alatt az összeg tetemesen nevekednék, úgy hogy akkor (s kedvező körülmények alatt hamarabb is) az említett intézet felállításához nemcsak jámbor óhajtással, hanem némi eszközökkel is járulhatnánk." Elfogadtak volna egyszeri „ajánlatokat", adományokat is. — Az anyagi tőke összegyűjtése mellett a szellemi erők, tapasztalatok összehordását is szükségesnek tartották: „Meg vannak győződve, hogy köztünk sok e tárgyat illető tehetség lappang, de szórva, rejtve."

21 A szeminárium felállítása és a reformpolitika A terv a társadalmi haladás híveit akarja egyesíteni — anyagi és szellemi erőiket egyaránt — egy, a magyar társadalom fejlődését elősegítő feladat megoldására. Az egyesülésben résztvevők cselekvő aktivitását és nemcsak passzív részvételét kívánták meg. A tiszai kerület haladást akaró erőinek egyik ilyen egyesítő célja lett, hogy a képző ügyét sikerre vigyék. Az 1830-as évek végén, a 40-es években a tanítói szeminárium felállításával egyik leghathatósabb módon akarták szolgálni elmaradott tanítóságunk felemelését s ezzel a magyar iskolák fejlesztését. Az iskolarendszerben önálló, szakiskolaként működő tanítóképzőért megindult harc így lett a reformpolitika része és így kapcsolódott a reformkor progresszív tanítói mozgalmaihoz: a tanítói egyletek alapításához; pedagógusok találkozóinak szervezéséhez; önálló folyóirat létrehozásához; az ev. egyházon belül az önálló tanító rend kialakításához (az egyházi és a világi rend mellett); az óvodák megszervezéséhez stb. A képzőért harcolók előtt egyetlen reális lehetősége volt a sikernek: az intézetet egyházi keretek között nyitni meg. Az 1790-es egyházi autonómiatörvény törvényes alapot és keretet adott a cél megvalósítására. Ezt a tényt, az egyházi keret reális voltát, nemcsak a katolikusoknál már működő „képezdék" léte igazolta, hanem jól érzékelteti az 1839—40-es országgyűlés Bezerédy István elnökletével kiküldött országgyűlési választmányának 1843as törvényjavaslata is a népnevelés országos rendezéséről. Ebben olvasható, hogy a „ . . . népiskolai-tanítókat képző intézetek felállítására az ország részéről 10 évig minden évre százezer jóértékű ezüst forint ajánltatik . . ."' Ebből az összegből egyházi keretek között képzőket akartak szervezni, illetve a már megszervezett egyházi képzőket kívánták támogatni. A 14. paragrafusban egyházanként felsorolták azokat a településeket, amelyek a „ .. . népiskolatanító-képző közintézeti helyeiül... állapítatnak meg." Az evangélikusok városai közül Sopron és Rozsnyó szerepel a tervezett képzők