Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

Ekkor a tiszai egyházkerület, látva az 1806-os Schedius-féle tanterv bevezetésének reménytelenségét, a kerület iskoláinak önálló iskolai szabályzatot dolgozott ki és fogadott el. Az előkészítő munkák már 1834. jan. 15-én az eperjesi iskolai tanácskozáson megindultak. A tervjavaslatot készítő bizottság 1836. július 25-én Nyíregyházán rögzítette végleges formájába a szabályzatot, amit július 27-én a kerületi gyűlés határozatával mint kötelezőt megerősített. A szabályzat a kerület kollégiumainak, líceumainak, gimnáziumainak és bármiféle iskoláinak szervezeti és nevelési rendjét adta. (Ratio institutionis et educationis Collegio, Lyceis, Gymnasiis et quibusvis Scholis Inclytae ac Venerabilis Superintendentiae Cis-et Trans Tibiscanae.) Az 1850-es évek végén, a 60-as évek elején például a tanítók járandóságainak megállapításánál még mindig erre a szabályzatra hivatkoznak a források. Ez jelzi, hogy 1848 után nem a zayugróczi tantervhez igazodtak a kerületben, hanem sokkal inkább az 1836-os nyíregyházi rendszerhez. Az iskolai rend és szervezet módosítására, új szabályzat kidolgozására az 1858—64-es években — az újjászervezett nyíregyházi tanítóképző igazgatójának tervezete alapján elindult munkálatokban került sor. A Noszág—Pálffy-féle tanterv, amit az egyetemes gyűlésen 1863-ban fogadtak el, 1868-ig nem került bevezetésre, attól kezdve pedig már az 1868-as 38. tc. lett a népiskolai intézmények szervezetének és életének jogi meghatározója. Az 1836-os kerületi iskolaszabályzat két fő részből áll: ,, . . . egyik az iskolák felszerelését és rendjét, a tanulmányok egymásra következő sorrendjét . . ." adja, a másik azokat a különleges intézkedéseket sorolja fel, amelyek arra valók, hogy ,, . . . előmozdítsák a tisztes fegyelmet és az intézetek és tudományok üdvös virágzását." Az első rész 2. pontjában a tanítóképzés kérdéseiről szóltak: „Mivel a szemináriumok — ahol a jövendő iskolamesterek neveltetnek és alakítatnak — létesítésének és felállításának szükségessége világos és kézzel fogható, hogy mégis míg az alakításukra szükséges költség még nem lenne elegendő, addig míg kedvező körülmények között tanítói szemináriumokat lehet létesíteni, addig ennek a kerületnek magasabb iskolai professzorai az egykori iskolamesterré lehető minden ifjak számára olyan intézkedések tételét segítsék, hogy őket a feladatuk betöltésére minden igyekezetükkel tisztességesen készítsék elő; minden egyes tudományt amelyeket a tanítói mesterek a gyerekeknek tanítanak, számukra különös módon adják elő; tanítsák meg őket a fogalmak kifejtésére: tanítsák meg azoknak tartalmát, de tartsák szem előtt a gyakori katekizálás tanításra való veszélyét. .