Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

lyal terhes működésének megismerése három területen adott módot következtetésekre, összefüggések megállapítására. A történelmi tények elemzését is lényegében e három szempontnak együttes alkalmazásával végezzük. — Első és számunkra legfontosabb kérdés a képző működésének hazai neveléstörténeti — szűkebben iskolatörténeti — jelentősége. Mint előbb utaltunk rá, a nyíregyházi képző első önálló tanítóképzőink egyike, a magyar evangélikus egyházban pedig az első ilyen jellegű intézmény volt. Kialakulása szorosan összefonódott a reformkor közoktatáspolitikai törekvéseivel, élete mindazzal ami a reformkor, az abszolutizmus, majd a kiegyezés utáni években a pedagógusképzést jellemezte hazánkban. — A második szempont az intézet egyházi jellegéből adódott: az a szoros kapcsolat, amely a képző története és az evangélikus egyház — a tiszai egyházkerület — története között fennállt. Az egyházkerület valláspolitikai sajátosságai állandóan és sok esetben közvetlen meghatározóként mutatkoztak. — A harmadik Összefüggés Nyíregyháza város fejlődési sajátosságaihoz kapcsolódik. Bár a rendelkezésre álló és feldolgozott forrásokban a város és az intézet kapcsolatára találtuk a legkevesebb adatot, mégis az egész dolgozat hozzá kíván járulni Nyíregyháza város múltjának megismertetéséhez is, segíteni kívánja a városban jelenleg élő Bessenyei György Tanárképző Főiskola történetének, helyi előzményeinek megismerését. I. A protestáns egyházak és a népoktatás A protestáns egyházak — születésüktől kezdve — foglalkoztak a népoktatás, népnevelés kérdéseivel. Iskolapolitikájukat általánosan jellemezte a népoktatás-központúság. Igaz, hogy a hazai protestáns iskolázás történetét vizsgálva a kollégiumok életében és működésében találjuk a legtöbb, a fejlődés irányába mutató vonást. Alsófokú iskoláik elhanyagoltabbak, állapotuk nemcsak mai szemmel nézve mutatott kívánnivalót, mégis azt állíthatjuk, hogy a protestáns egyházak sohasem voltak közömbösek a népnevelés problémáival szemben. A reformkorban a protestáns egyházak tevékenységében — országos, kerületi vagy egyházközségi szinten — végig lehet követni az alsóbb iskolák javítására irányuló munkát. Közjogi alap: 1790. 26. tc. Iskolapolitikájukat az egyházpolitikával összefonódva — annak részét képezve — meghatározta a protestáns egyházi autonómia elve. Az 1790-es 26. tc. biztosította mindkét protestáns egyház vallásszabadságát, és ezzel együtt iskolaállítási és vezetési szabadságát. Ez a törvény kimondta, hogy